Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)

II. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára, az első világháború és az 1929-33. évi gazdasági világválság közötti évtizedekben

ta, hogy a tanulatlan és gyakorlatlan munkások és hadifoglyok nem értik a szak­mát, ezért „hol kevés szirupot eresztenek a centrifugáknál a melaszba, akkor na­gyon sűrű, nem folyik, hol pedig nagyon is sok szirupot eresztenek bele, s így tá­mad a híg szörplé”.301 Ez a magyarázata annak, hogy a gyárvezetés a precíz mun­kát igénylő helyekre, inkább a katonai parancsnokságtól kísérelt meg iparos ka­tonákat kiutaltatni, akik azonban csak korlátozott számban álltak rendelkezésre. A cukorgyárban 1917 őszétől a hadsereg részére lótakarmányt is gyártottak, amelynek készítése az egyre növekvő igények következtében mind nehezebbé vált. 1918-ban az éjjel-nappal működő üzemben már 52 ember foglalkozott lótakarmány gyártással, ez legalább 10 olyan szakembert vont el a gyári munkától, akiknek hiánya a karbantartási munkáknál igen érződött.!0;> A lótakarmányt kizárólag a katonai élelmezési raktár rendelkezésére kellett bocsátaniok. Az igazgató több ízben hivatkozott a munkafolyamat tűzveszélyes jellegére, hangoztatva, hogy nem­csak rosszindulat, de már a vigyázatlanság is nagy veszélyt rejt magában és így azt a teljesen megbízhatatlan hadifoglyokkal végeztetni nem lehet.306 De komoly gondot okozott a tengeri szárítása is, amelyet a Haditermény Rt-nek végeztek 1915. márciustól kezdődően. 1915-ben mindössze 4600 q tengerit kaptak, de az igazgatóság ígéretet tett ennek felemelésére. A tengeri egy része morzsolatlanul jött, aminek a morzsolását a gyárban kellett elvégezni, a visszamaradt csutkát pe­dig lisztté őrölve, lótakarmány gyártásánál használták fel. A tengeri szárításánál 1916 tavaszán a napi kapacitás már 20—24 vagon volt.307 A teljesítmény még tovább növekedett, mivel speciális készülékeket vásároltak és így 1916 decemberében a cukorgyár jelentése szerint naponta csak a nappali üzemnél 400 q, éjjel és nappali üzemnél 800 q csöves tengerit tudtak már mor- zsoltatni. Egy készülékkel naponta 20 vagon rakomány tengerit szárítottak, de mi­vel két készülék is volt, most már 40 vagon tengeri szárítását is el tudták volna vé­gezni. Miután a tengeri kezelésére, különösen pedig a hűtésére nem rendelkeztek megfelelő munkaerővel, így a fenti produktumot soha sem tudták feldolgozni.303 1917 nyarán a MIR újonnan épített gőzmalmát is üzembe helyezték, az igazgató a megyei Gazdasági Munkabizottságtól 24 szerb vagy orosz hadifogoly kiutalását sürgette. Két héttel később újabb beadvánnyal fordult az alispáni hivatalhoz, ma­lommunkásokat kérelmezve, de abban már azt is hangsúlyozta, hogy az orosz ha­difoglyokat a malombeli munkára nem találta megbízhatónak, ezért továbbra is ragaszkodik a malommunkások kiutalásához. A későbbiekben a malomban is fog­lalkoztattak hadifoglyokat, elsősorban a nehéz fizikai munka elvégzésére. A szak­munkás molnárokat a budapesti I. honvéd munkásgyűjtő kerettől igényelték. A ka­tonáknak éppen annyi bért kellett fizetni, mint a civil munkásoknak, mert olcsób­ban nem vállalták a munkát. A hadseregben érlelődő elégedetlenség és a front- tapasztalatok hatására ezek az emberek bátrabbak voltak és az infláció miatt az egyébként is elégedetlen munkásokat arra bíztatták, hogy bérköveteléssel lépje­nek föl. Kladnigg 1917. szeptember 1-i jelentésében arról panaszkodott, hogy az almoi- nárokkal már megegyeztek, amikor ezek a katonai munkások jöttek, amint azon­ban egy éjjelt együtt dolgoztak, a munkások már 60 koronával nagyobb havibért követeltek. „Kézenfekvő dolog, hogy a katonák beszélték rá őket, hogy többet kér­jenek.”309 Majd a katonai parancsnokságtól kérte, hogy Pauer őrmestert lázító magatartásáért intse meg. A központ azt tanácsolta, hogy ezeket a „nehéz embe­reket”, akiket a katonaságnál teljesen elrontottak, csak arra használják fel, hogy az új munkásokat betanítsák, de utána szabaduljanak meg tőlük. A hadifoglyok a kaposvári cukorgyárban igen sokrétű munkát végeztek, az 1916. február 18-i hetijelentés is ezt bizonyítja.310 117

Next

/
Oldalképek
Tartalom