Szántó László: Az 1956-os forradalom Somogyban. Válogatott dokumentumok (Kaposvár, 1995)
Szili Ferenc: Előszó
ELŐSZÓ A dokumentumkötet nemcsak azokról és azoknak szól, akik megélték, átélték, túlélték, megszenvedték az 1956-os forradalom eseményeit, hanem azoknak is, akiknek ez már történelem, akik az iskolai történelemtankönyvekből, a sajtóból, a médiából, az ünnepi beszédekből - ezekből a mozaik elemekből - kaptak információkat a magyar történelem e drámaian tragikus eseményéről. A szerző korabeli dokumentumok alapján mutatja be a forradalom főbb menetét, majd leverése után annak utórezgéseit és a megtorlást. A dokumentumok többsége a kutatók elől ezideig el volt zárva, a „láthatatlan” történelem fehér foltjának, tabunak számított. Pedig ezek ismerete nélkül sem az 1945 utáni időszakot, sem a forradalmat nem érthetjük meg, de a jelenben sem tudunk eligazodni. A téma tudományos igényű feldolgozása és közkinccsé tétele, több szempontból is indokolt. Az 1956-os forradalom és szabadságharc világtörténeti jelentőségét ma már aligha lehet tagadni. A pártállami diktatúra által ránk erőszakolt értékelés, amely a kezdeti bizonytalanság után az eseményeket ellenforradalomként értékelte, ma már nem elfogadható a tudomány, de a politika számára sem. A dokumentumokból kitapinthatjuk, hogy a hatalom birtokosai - a legfelsőbb szinttől a legalacsonyabbig - az októberi napokban milyen sokkos állapotba kerültek. Nem voltak felkészülve, de felkészítve sem arra, hogy ilyen helyzetben miként kell és lehet viselkedni. Az a beidegződés, hogy a valóságot és az igazságot mindig megkésve, szinte rituális körülmények között, önkritikát gyakorolva bevallották, ahelyett, hogy azokat időben feltárták volna, hiteltelenné tette őket a nép körében, amely egyre csalódottabban fordult el vezetőitől, akik ugyan mindig a népre hivatkoztak, miközben egy szűk politikai elit a pártapparátus élén önkényes és diktatórikus módszerekkel kormányozta az országot. Ma már vitathatatlan, hogy a barikádokon harcolók oldalán volt az igazság, ők képviselték a progressziót, mindazok, akik ellenük harcoltak idegen hatalom oldalán, bármilyen hit, ideológia és küldetéstudat is motiválta őket, a történelem negatív szereplői voltak. A szerző a bevezetőben nem vádbeszédet ír, nem ítél, hanem elemez a korabeli forrásokra, a történelem tényeire hivatkozva. ■ Ha az olvasó figyelmesen követi a dokumentumokat, akkor megérti, hogy a társadalom e kérdésekben negyven év távlatában is miért olyan megosztott, és kiknek állt érdekében az amnéziás állapot előidézése. A megfélemlítés, a torzítás, a tények elhallgatása nemzettudatunkban súlyos károkat okozott. Nem ismerhettük meg saját múltunkat, elhallgatták és eltitkolták előlünk a gyilkos sortüzeket, a kivégzéseket, az internáltak és a bebörtönzött ezrek szenvedéseit. A csaknem 200 ezer hontalanná vált, hazát sirató emigránst pedig a disszidens jelzővel bélyegezték meg. Még ma sem tudjuk, hogy Somogybái kik és hányán menekültek a határokon vagy az óceánon túlra idegen országokba. 5
