Szántó László: Az 1956-os forradalom Somogyban. Válogatott dokumentumok (Kaposvár, 1995)
II. fejezet: A forradalom napjai Somogyban
diákok, magyar iíjúság” megszólítással kezdődött és tartalmazta azt a hat pontot, amelynek jelszavával kedden délután felvonul. A Petőfi Katonai Akadémia is csatlakozott az egyetemi ifjúság követeléseihez. A Petőfi Katonai Akadémia hallgatói, tanárai és polgári személyzete kedden délelőtt 10 órakor gyűlést tartott. Levélben fejezték ki egyetértésüket az ifjúság ésszerű követeléseivel. A röpgyűlés után autós futárok vitték a leveleket az egyetemekhez, ahol a diákság nagy üdvözléssel fogadta a Petőfi Katonai Akadémia ifjúságának csatlakozását. Az Akadémián délután 3 órára újból gyűlést hirdettek, s ott elhatározták, hogy ők is kivonulnak a diáksággal. A fiatalok lelkes készülődését megzavarta az a közlemény, amely szerint a belügyminiszter megtiltott minden felvonulást és gyűlést. Az iijúsági szervek közbenjárása eredményeként a gyűléstilalmat feloldották. A DISZ Központi Vezetőségének tagjai egyhangúlag elhatározták, hogy testületileg részt vesznek a felvonuláson és utána folytatják tanácskozásukat. Rövidesen megalakult a fiatalok sokezres menete, amelynek élén az egyetem diákbizottságának koszorúját vitték. Nemzetiszínű zászlókkal, néma csendben vonultak fel az egyetemisták. A budai dunaparton végig a Bem József térig sokan csatlakoztak a menethez. A Petó'fi-szobor előtt a pesti oldalon is megindult a fiatalok sokezres tömege a város szíve felé, az egyetemek elé. Az autók és ajárókelők helyet engedtek a nemzetiszínű zászlókkal vonuló egyetemistáknak. Az Egyetem utcánál a Szabad Sajtó útján már összefolyt a különböző egyetemek fiataljainak sora. Három óra előtt pár perccel már több tízezren tolongtak a Petőfi-szobor körül. Felcsendültek a Kossuth-nóta hangjai, a lobogók között feltűntek a lengyel nép zászlói is. Pontosan hármat mutatott az óra, amikor az összegyülekezett tömeg előtt Sinkovits Imre a Nemzeti Színház művésze elszavalta a Nemzeti dalt. Sok ezer torokból zúgott fel a fogadalom: „A magyarok Istenére esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk”. A nagy üdvrivalgással fogadott Nemzeti dal után Sinkovits Imre felolvasta a tanulóifjúság követeléseit. Az összegyűltek, a diákok valamennyi pontot megéljenezték. Azután a tömeg innen is megindult a Bem-szoborhoz. A Bem-szobornál a budai dunaparton a Műszaki Egyetem hallgatói, az Agrártudományi Egyetem fiataljai, a Testnevelési Főiskolások és sokan mások tartottak a Bem-szobor felé. A fiatalokhoz csatlakoztak a néphadsereg tisztjei is. Csaknem 800 tiszt egy csoportban vonult fel. Bem József tábornok szobrát sok tízezres tömeg vette körül. A tömegben ott voltak az egyetemistákon kívül a gyárak, üzemek munkásai, a hivatalok dolgozói is. A sorokban feltűnt számos magyar író, az írószövetség elnökségének tagjai. Eljöttek a DISZ Központi Vezetőségnek tagjai is. Teherautókon érkeztek a gyárak munkásai s a térhez vezető utcákon zárt sorokban, zászlókkal jöttek Budáról és Pestről az üzemi dolgozók, az értelmiségiek. Az emlékmű talapzatára nemzetiszínű és lengyel zászlós diákok álltak és az egyetem küldöttségei elhelyezték koszorújukat Bem József szobrára. A tömeg ötvenezer főnyi volt, de egyre nőtt, gyarapodott. Elénekelték a Himnuszt és a Szózatot, majd Veres Péter, a Magyar írók Szövetségének elnöke ismertette az írószövetség elnökségének határozatát és hét pontba foglalt követelését. Percekig zúgott a taps, amikor az emlékműre feltüzték a Kossuth-címert. Azután Bessenyei Ferenc, a Nemzeti Színház művésze mondta el a Szózatot. A diákbizottság vezetőinek kérésére egy, hazánkban tartózkodó lengyel író is üdvözölte Budapest népét Bem József szobrának talapzatáról. 51
