Szántó László: Az 1956-os forradalom Somogyban. Válogatott dokumentumok (Kaposvár, 1995)
I. fejezet: A forradalom okai és somogyi előzményei
kiosztották a földet, akkor az volt az irány, hogy aki a mesgyecövekeket kiveszi, üssük agyon. Tehát a kis- és nagyparaszt szivesen dolgozott. Pl. a faluban Király József gazdatárs, akinek csak egy lova volt, mellé fogott egy tehenet és úgy túrta a földet és jobb kenyeret evett mint ma. Tudatára kell hogy ébredjen annak, hogy mi dolgozunk ha annak megvan a gyümölcse. Most amikor a Kapós- völgyi állattenyésztésről beszélnek, meg kell mondanom, hogy ez szorosan ösz- szekapcsolódik az egész mezőgazdasággal. Először a földművelésről beszélünk és trágyatermelésről. Itt kell elindulni. Beszéljünk nyíltan és ne féljünk senkitől. Nem igaz, hogy minket, aki a szívét adja a földért úgy kezelje a kormány és a párt, hogy kedvünk legyen dolgozni. Akkor nem lehet arra szükség, hogy a városba, üzemekbe menjenek dolgozni, mert ha érdemes a mezőgazdaságban dolgozni, akkor majd fiaink szívesen is dolgoznak, nem lesz arra szükség, hogy külföldről vegyünk fel bizonyos kölcsönöket. Követeljük, hogy álljanak elő azok az illetők, akik a mezőgazdaságot oda rántották le ahol áll és mondják meg, hogy hibájukat elismerik, nem tudják vezető szerepüket ellátni és olyan embereket válasszanak helyettük, akik a népből valók, ezek melléjó szakembereket állítsanak és garantálom, hogy 5 év múlva azt a színvonalat érjük el, amit el akartak, hogy érjünk, de nem lett belőle semmi. Nem elég hogy mi csak tapsoljunk, cselekedni kell. Kérjük a kormányt, a begyűjtési rendszert vizsgálja felül és olyan begyűjtési rendszert állapitson meg, amivel meg leszünk elégedve, mert akkor jut is marad is. A tsz-ekkel kapcsolatban annyit, hogy kérdeznék meg a tsz.tagokat, hogy látja boldogulását, és ha a tsz-ben, akkor maradjon, mert az ott szívesen is dolgozik. Most ha felülvizsgálják a tsz-eket, aki bentmarad, azt hagyják, de adjanak jogot és szabadságot a tsz.tagoknak is, hogy újból bebizonyítsák a magyar mezőgazdaság eredményeit és ha pár év múlva külföldről jönnek hazánkba, azt mondhassuk, hogy álljanak meg, mert itt van a Kánaán. (...) Dobi István elvtárs: Kedves Elvtársak! Én nem erre az értekezletre indultam. Tildy Zoltán - volt köztársasági elnök elvtárssal Baranya megyében jártunk. Néhány ipari telepet néztünk meg és Baranya megyében egy termelőszövetkezetet. Tudtam az értekezletről és a visszafelé jövet elhatároztuk, hogy bejövünk. Úgy gondoltam, ha már megjelentünk, felszólalok a termelőszövetkezetek problémáiról, dolgairól én is szólok néhány szót. A vitában nem úgy, mint az Elnöki Tanács elnöke veszek részt és nem is úgy, mint a Termelőszövetkezetek Tanácsának elnöke, hanem úgy, mint paraszt ember, mint paraszti foglalkozású ember veszek részt. Paraszt ember vagyok. A felszabadulás után úgy mint több száz és ezer nincstelen magam is földhöz jutottam Komárom megyében. A felszabadulás előtt két hold földem volt. (...) A felszabadulás után földet kaptunk — akiknek jutott — és gazdálkodni kezdtünk. Én magam már ugyan ebben nem vehettem részt, másképp alakultak a körülményeim. Életre való nép, élelmes nép, hiszen úgy is szokták rájuk mondani, hogy még ajég hátán is megél. Tehát a munkájuk után a szorgalmukból. Igaz, hogy az akkori körülményeket is tekintetbe kell venni, 3-4 esztendő alatt módos emberek lettek nagyobbrészben, illetve nagyobb részük topogott egy helyben, előre jutni a maga tehetetlensége folytán vagy egyéb okok folytán, amik az életben megkörnyékezhetnek embereket, továbbjutni nem lehetett. 43
