Szántó László: Az 1956-os forradalom Somogyban. Válogatott dokumentumok (Kaposvár, 1995)
I. fejezet: A forradalom okai és somogyi előzményei
nem is beszélve arról, hogy az egyéni gazdálkodás megszüntetése nem válogatva módszerekben már napirendre került. Meg kell mondanom őszintén, amit az egyetemen tanultam a termelőszövetkezet szervezésének önkéntességével kapcsolatban, kint az életben szöges ellentétben állott a Lenin elvtárs által is leírt elvekkel. Ezt alátámasztom a következőkkel: Én amikor meggondolásra intettem édesapámat a termelőszövetkezet megalakítása ügyében, akkor a tanácstitkár azzal fenyegette meg szüléimét, hogy lesz gondja, hogy a fiuk az egyetemen tovább végezhesse tanulmányait. Szégyelem magamat, hogy engedtem az előbb említett fenyegetés megvalósulásának, szüleim gondolkodás módjában. Én ezekután még csak annyit akarok mondani a szervezéssel kapcsolatban, hogy véleményem szerint az ilyen fajta szervezés az emberi jogok és önérzet legdurvább megsértését és sár- batiprását jelenti. Nem is beszélek a transzferálás, vagy ahogy mondjuk a végrehajtás községünkben is alkalmazott aljas módszereiről. Több gazdát úgy kényszeritettek a termelőszövetkezetbe 1955 évben, hogy csaknem minden állatától, vagy ingóságától megfosztották, ill. azt mondták, ha aláírod a belépési nyilatkozatot, mentesülsz adó és begyűjtési hátralékaidtól. Nem kell mondani, miért adósodtak el a gazdálkodók, hiszen az adó és begyűjtési kötelezettségek embertelenül, magasan, gazdasági teherbiró képességüket messze meghaladó módon voltak megállapítva. Nem volt a történelemnek olyan szégyenteljes korszaka, mint az 1951-52-es év, amikor a gazdálkodó parasztoknak akik az égő napsütésben fáradságot nem kímélve sok esetben napi 10-14 órát dolgoztak a nép kenyeréért, ugyanakkor ezektől az emberektől vették el a betevő falatjukat. Ezeket én csak azért mondtam el, hogy megmagyarázzam mi az oka annak, hogy a hedrehelyi Bűzakalász tsz. nem biztosítja tagjai számára a megélhetést. Tehát a szervezés és űjból csak a szervezés az oka a termelőszövetkezetek botrányos gazdasági helyzetének. Persze lehetne beszélni és kell is beszélni a jelenlegi érvényben lévő tsz, gazdálkodás kialakult formájának jó, avagy rossz formájáról. Magyarországon megvalósították azokat a szövetkezeti formációkat, amit az Sz.U-ban és nem vettük figyelembe az ország társadalmi, gazdasági, politikai adottságát. Feltétlen szükség van arra, hogy revizió alá vegyük szövetkezeti politikánkban megvalósított vezetési módszereket, fi- gyelembevéve a szövetkezetben dolgozók véleményét és igényeit. Nemcsak országos adottságokat kell figyelembe venni, hanem a helyi viszonyokat is. El kell érni, hogy a szövetkezet tagságán keresztül a szövetkezet választott vezetői irányítsák a tsz. munkáját. Megkell szüntetni a parancsolgatások és az utasítások végzetes módszerét. A szövetkezetek irányítsák a dolgozó parasztok és nem a munkásokból falura küldött úgynevezett kiemelt káderek, akik lehet, hogy a saját szakterületükön jól megállották helyüket, azonban az is biztos, hogy a mezőgazdasági kérdésekben teljesen járatlanok. A mezőgazdaságvezetését brossurákból jól, vagy rosszul megírt szakkönyvekből két-három hónapos tanfolyamon megtanulni nem lehet. És a jövőben nem lehet a mezőgazdaságot, mint az egyik legjelentősebb népgazdasági ágat különféle gazdasági, vagy politikai kalandorvállalkozások színterévé tenni. Lehetővé kell tenni, hogy a mezőgazdaságot, mint országos, mint helyi viszonylatban olyan emberek vezessék, akik mint szakemberek megállják a helyüket és helyesen látják a szükségleteket, és igények helyzetét. (...) 41
