Szántó László: Az 1956-os forradalom Somogyban. Válogatott dokumentumok (Kaposvár, 1995)
III. fejezet: A forradalom leverése és utórezdülései, megtorlása és meghamisítása
napján meghozott ítéletet ugyancsak megfellebbeztük és most már a legfelsőbb bíróság revidiálta korábbi álláspontját és április 17-én meghozott ítéletében terhelt cselekményét a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel bűntettére módosította. Tehát végeredményben ebben az évben is négy hónapnak kellett eltelnie ahhoz, hogy bíróságaink az ellenforradalmi ügyekben helyes gyakorlatot kövessenek. Időközben a vizsgálataink alkalmával számos olyan ítélettel találkoztunk, amelyek a korábbi helytelen iránymutatás alapján az ellenforradalmi eseményeket elbagatelizálták. Hatósági közeg elleni erőszak büntette miatt emeltek vádat járási ügyészségeink számos esetben, ezekben az ügyekben a bíróságok jogerős ítéleteket is hoztak, és így került sor arra, hogy ebben az évben július végéig 186 esetben tettünk előterjesztést törvényességi óvásra, amelynek alapján a Legfőbb Ügyész Elvtárs túlnyomó mértékben a Legfelsőbb Bíróság előtt törvényességi óvást emelt, az ellenforradalmi ügyekben kivétel nélkül. Az ellenforradalmi ügyekben megyei viszonylatban követett büntető ítélkezés helyes gyakorlatot alakított ki, a büntetés kiszabása is megfelelően szigorú. így aB. 287/1957. számú nem jogerős ítélettel Kun Szabó Ferencet 10 évi börtönbüntetésre, teljes vagyonelkobzásra ítélte a megyei bíróság. A B. 260/ 1957. számú ügyben a fonyódi járás volt agronómusát, a járási ellenforradalmi bizottság elnökét 7 évi börtönre és 7 évi jogvesztésre ítélte. AB. 244/1957. számú bűnügyben dr. Lexa körzeti orvost 8 évi börtönre, 1000 frt vagyonelkobzásra, 10 évi jogvesztésre ítélte. AB. 252. számú ügyben a bíróság a vállalati gépkocsivezetőt 8 év és 8 hónapi börtönre, 500 Ft vagyonelkobzásra és 10 évi jogvesztésre ítélte. Az időközben elbirált ügyekben a legfelsőbb Bíróság a meghozott ítéleteket részben súlyosbította. Megkell jegyezni azonban azt, hogy a legfelsőbb bíróságnál mutatkozó torlódás miatt az első fokon elítéltek túlnyomó része csak késedelmesen kapja meg a jogerős ítéletet. Külön kell szólnom azokról az ügyekről, amelyekben a közvélemény elégedetlenségét fejezi ki a bíróság ítéletével szemben. Ezeknek az ügyeknek az ismeretei hiányosak a közvélemény előtt. Általános tapasztalatunk az, hogy a bíróság előtt lefolytatott eljárás adatainak a birtokában büntető tanácsaink helyesen mérlegelik a bűncselekmény súlyát és a tettes egyéniségét. Néhány példát szeretnék hozni olyan ügyekben, amelyekben a bíróság enyhébb büntetést szabott ki. így pld: a B. 189/1957. számú ügyben az 50 éves, négy gyermekes, szegény paraszti családból származó MÁV állomáskezelőt izgató tartalmú beszéde miatt egy évi börtönre ítélte. Nyolchónapi börtönre ítélte a megyei bí- róságB. 167. számú ügyben azt a volt csendőrt, aki 1956. október 28-án szónoklatot tartott és a demokratikus államrendre izgató kijelentést is tett, akiről az orvosszakértő megállapította, hogy kóros lelkialkatúsága és idegessége talaján kirobbant nagyzásos színezetű, téves eszmékkel járó mániás állapota miatt cselekménye társadalmi veszélyessége felismerésében súlyos fokban korlátozott. A november 4-i után elkövetett bűncselekmények közül a bíróság azt a 29 éves büntetett előéletű vádlottat, aki az év január 9-én egy letartóztatás alkalmával az ott összegyűlt 15 főnyi csoport előtt a kormányt gyalázó kijelentéseket tett, kétévi börtön büntetésre és 3 évi jogvesztésre ítélte. A felsorolt példákból arra a következtetésre kell jutnunk, hogy általában az ellenforradalmi bűncselekményben ítélkező bírák és népi ülnökök helyes 375
