Szántó László: Az 1956-os forradalom Somogyban. Válogatott dokumentumok (Kaposvár, 1995)

I. fejezet: A forradalom okai és somogyi előzményei

A szegényparasztság és termelőszövetkezeti parasztság már nem ilyen egységes a mentesített egyénekkel szembeni magatartás tekintetében. A termelőszövetkezeti parasztság részéről ez azzal magyarázható, hogy sok rehabilitált egyén házát és gazdasági épületeit vagy ingóságait a T. Sz. kapta meg. A volt tulajdonosok most igényt jelentenek be volt tulajdonukra és a T. Sz.-ek tagságának egyrésze ezzel egyetért, másrésze viszont hallani sem akar arról, hogy nevezettek a T. Sz. kárára legyenek kártalanítva. E tekintetben a lakás- probléma a legsúlyosabb. Ugyanis a kulákkányilvánítás idején a legtöbb egyént kiköltöztették házából s azt vagy valamilyen állami szerv vagy a T. Sz. foglalta el. A házak egyrésze államosítva lett, másrésze ma is az illető tulajdonában van, de abba nem költözhetik be, se bért nem kap érte. így aztán egyes helyeken nap mint nap ismétlődnek e problémák körül a viták.

A volt déli határövezet létesítése kapcsán lakóhelyüket elhagyni kényszerült egyének (kitelepítettek) az M.T. 29/1956. sz. rendelete alapján általában beadták kérelmeiket a volt lakóhelyük szerinti járási tanács végrehajtóbizottságához.

A M.T. rendelet megjelenése óta 27 család tért vissza régi lakóhelyére. Azonban sok család már a rendelet (olvashatatlan) előtt a határövezet megszüntetésekor visszatelepült. Jelenleg nem számottevő azoknak a családoknak a száma, akik vissza akarnak települni és nem tudnak. Ennek legtöbb esetben a lakáshiány az oka.

A rendeletben említett 5000 Ft szociális segély kiutalását 71 család kérte. Kölcsön iránti kérelmet 23 család adott be. Házingatlanának visszajuttatását 83 család kérte. Földingatlan visszaadást pedig 34-en.

Ezenkívül Kaposvár városhoz és a Fonyódi-járáshoz is érkezett néhány segély iránti kérelem, amikor olyan volt kitelepítettről van szó, akinek nem volt ingatlana és nem akar régi lakhelyére visszatelepülni. Ilyen esetben ugyanis a segély megállapítására és kiutalására lakhely szerinti járási (városi) tanács vb. az illetékes.

Néhány esetben a volt kitelepített személyek ingóság visszaadására is adtak be kérelmet, amit a rendelet nem tesz lehetővé. (Kb. 20-25 esetben.)

A járásokhoz beérkezett kérelmek tárgyában még egyetlen esetben sem történt döntés. Ugyanis a végrehajtással megbízott város és községgazdálkodási minisztérium részéről nem történt részletes utasítás kiadása. A megyei tanács vb.-hez érkezett 2 000 000 Ft tehát még felhasználatlan.

Konkrét utasítás nélkül pedig a járási tanácsok vezetői nem hajlandók a kérelmekkel foglalkozni. A járási tanácsoknál e tekintetben teljes a bizonytalanság. A barcsi járásnál pl. a vb. vezetői olyan álláspontot alakítottak ki, hogy házát csak annak adják vissza, aki földjeit is visszakéri. Aki földet nem kér, annak a ház sem jár vissza. Földet pedig csak úgy adnak, ha volt összes földjeit illetve annak megfelelő nagyságú földet kér. Tehát mindent vagy semmit.

Véleményem szerint ez az álláspont helytelen, mert elsősorban is, ha például a most visszatelepült személyre, kinek nincs sem bútorzata, sem jószága, sem gazdasági felszerelése, rákényszerítenének 15—20 kh. leromlott földet, azon újból csak a gazdasági lehetetlenülés lenne a sorsa. Másodsorban pedig a rendelet a segély folyósítását lehetővé teszi olyan személy részére is, aki nem óhajt korábbi lakóhelyére visszaköltözni, ilyen esetben azt jelenlegi lakhelyén kapja meg. Harmadsorban pedig a házingatlan tulajdonjogi visszaadása nem jelent lakásügyi jogviszonyváltozást. így lehet például, hogy az illető házingatlanát visszakapja, abba nem költözhetik be, de viszont eladja azt.

36