Szántó László: Az 1956-os forradalom Somogyban. Válogatott dokumentumok (Kaposvár, 1995)
III. fejezet: A forradalom leverése és utórezdülései, megtorlása és meghamisítása
260. A Somogyország ismerteti a Somogyi Református Egyházmegye politikai állásfoglalását „Támogatjuk a forradalmi munkás-paraszt kormánynak népünk felemelkedéséért és jólétéért vívott harcát” A Somogyi Református Egyházmegye lelkésztestületének határozata A Somogyi Református Egyházmegye lelkésztestülete 1957. évi május hó 21-én tartott beható tanácskozása megállapítja, hogy egyházunk népe az október-november havi események próbái idején, az Isten igéjére való figyelés tekintetében, tehát hitében és szeretetében is megméretett és egy része híjával találtatott. Az Istentől egyházunk számára rendeltnek hitben felismert és a közösen egyre inkább járni tanult úton meginogva, egyházunk népének számottevő része engedetlen útkereséssel próbálta az elmúlt esztendők hibáit orvQsolni, és egyben a maga gondolatait és indulatait érvényre juttatni. Ezzel Jézus Krisztus dicsőségét nemcsak nem növelte, hanem botránkozásokat okozott az egyházban élők és az egyházon kívül élők előtt egyaránt. Örömmel állapítja meg az értekezlet, hogy - bár Magyarországi Református Egyházunkban, kisebb-nagyobb csoportokkal egyben, jelentős számban kerültek olyanok is a népi demokratikus rendszerünket alapjaiban megsemmisíteni akaró ellenforradalmi események sodrába, akiket egyházi közvéleményünk kimondott szavaik és tetteik tekintetében irányt keresően figyelemmel kísért - ténykedésük nem okozott az egyház testén gyógyíthatatlan sebeket. Megállapítja a lelkészértekezlet, hogy becsületes egyértelműséggel megtagad minden olyan törekvést, mely nyíltan, vagy titokban népi demokratikus rendszerünk ellen irányul. Az állammal kötött egyezményt, mint egyedül járható utat, magára nézve kötelezőnek tartja, és keresztyén felelősséggel támogatja a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás—paraszt kormányának népünk felemelkedéséért és jólétéért vívott erőfeszítéseit, továbbá részt kíván venni a sebek gyógyításában. Az értekezlet törvénnyel ellenkezőnek nyilvánítja az 1956. évi november hó 1-én megalakult úgynevezett országos intéző bizottságot, valamint az általa elindított, úgynevezett megújulási mozgalmat - azért is, mert az egyház teljes megújítását a törvényes felsőbbség vette kezébe. Elítéli az értekezlet mindazon kezdeményezéseket és vállalkozásokat, amelyek egyházunk törvényesen megválasztott felelős vezetőinek törvénytelen félreállításáért folytak. A legkirívóbb eseteken kívül ezek közé sorozza a törvénytelen tisztújítások kierőszakolására irányuló törekvéseket is. Bereczky Albert püspök urat változatlan ragaszkodásával az Egyetemes Zsinat és Egyetemes Konvent törvényes elnökének tekinti és buzgón könyörög azért, hogy egészsége helyreálltával mielőbb folytathassa szolgálatát, melyet Isten az elmúlt tizenkét év alatt annyiszor felhasznált Magyarországi Református Egyházunk javára. Az egyházmegye lelkésztestülete ugyancsak hűséges ragaszkodását fejezi ki a megújuló egyházmegyét vezető Nyáry Pál esperes iránt. Az egyház belső életének és az ebből fakadó feladatoknak ismertetése után így fejeződik be a határozat: A lelkésztestület számára hitben elfogadott tény az, hogy egyházunk szolgálata a szocializmust építő Magyar Népköztársaságban megy végbe, melyet szeretett hazájának tekint. Békéjéért, mely az emberiség békéjével elválaszthatatlanul összefügg, minden tőle telhetőt megtesz és örömmel ajánlja fel szol361
