Szántó László: Az 1956-os forradalom Somogyban. Válogatott dokumentumok (Kaposvár, 1995)

III. fejezet: A forradalom leverése és utórezdülései, megtorlása és meghamisítása

ságírónak olyan jó szaglószerve lenne, hogy egyszerre mindent meglátott a vál­lalatnál. (...) László Lajos: Honnan veszi, hogy a cikk egy ember véleményét tükrözte? Egy ember az üzemről ennyi mindent nem tudhat. Én többször találkoztam az újságíróval s nem hiszem, hogy ez egy ember véleménye volt. Tudom határo­zottan, hogy az újságíró napokig itt volt az üzemben, tehát az adatokat, ami­ket felszedett (egy részüket számszaki szempontból ellenőriztem), nem egy embertől kapta. (...) Horuáth-Vétek János: Zelenka elvtársnak válaszolva annyit mondhatok, hogy nem a szakszervezet, hanem a munkástanács részéről szóltam hozzá. (...) Én nem mondom, hogy a szakszervezet jól dolgozik. Sőt, a párt nézzen utá­na! Micsoda ügy volt az, amikor 3 500,- Ét-ot leszámoltak nekem és utána 4 500-at követeltek vissza? Milyen dolgok voltak itt? Ezeket kellett volna bele­tétetni az újságba! De minden el lett simítva. Nesztek marha prolik, fizessetek. Ez a politika akar menni a vállalatnál továbbra is. Érjük meg végre azt, hogy mi nyomorult proletárok ne szurkáljuk egymást! Hogyan fog így összefogni a mukásegység? Nem csőkévé nyék vagyunk, hanem dolgozók, akik verítékkel keressük a kenyerünket. Nem csökevények vagyunk a munkástanácsban! Úgy dolgoztam, hogy annak a betege vagyok, gyomrommal operáltak, mégis itt dolgozom négy éve. Sem hordák nem vagyunk, kedves Zelenka kartárs! Akármelyikünkre mondta, jegyezze meg, hogy munkásemberekben ilyenek nincsenek. Vannak a lump, disznó proletárokban, akik megisszák a pénzü­ket, nem törődnek a családjukkal. Ha nekem nincs is piros könyv a zsebem­ben, de kommunista vagyok, az apám is azért halt meg, lehet, hogy én is azért fogok meghalni! Érzem magam olyan becsületes embernek, mint a Zelenka kartárs! Vérbeli munkások, tiszta proletárok vagyunk mindnyájan! (...) Márton János: Vannak jogos felháborodások. Nyilván így van. Amikor megírták az újságcikket, kétségtelen, hogy - amint a főkönyvelő is mondta, - lent járt az üzemben az újságíró és több emberrel beszélt. Mind: Senkivel nem beszélt!! Márton János: Ez hiba. Jó lett volna a dolgozókkal beszélnie. Ebben meg­egyezhetünk. Most vissza szeretnék térni az októberi időszakra. Itt voltam az­nap, mikor az első felvonulás volt. A hangulat elég rossz volt. Vitatkoztunk. Volt, aki durván lehordta és elküldte az embert. Odajött hozzám egy fiatalem­ber és azt kérdezte, mondjam meg, kik harcolnak Pesten? Csak annyit mond­hattam, amennyiről bennünket tájékoztattak. Az egész mozgalmat általában véve a párttagságnak polgári beállítottságú része kezdeményezte. Részt vett benne egy csomó fiatal, nagyon kis része az öntudatos munkásoknak és elég nagy létszámú csürhe, Budapest alvilága. A fiatalember felhördült, hogy ho­gyan merem én azt csürhének nevezni. Ha élt valaki Budapesten, nem kell mondani, hogy ott megvan az alvilág. Ez a kis fiatalember mindenütt jött utá­nam és méltatlankodott. Pedig hát ez így van. Sem a párt, sem az állam vezetői nem ítélik el azokat, akik belekerültek a forradalomba. Tudom, hogy nem lehetett megelégedve az a dolgozó, aki 7-800 Ét-ot kere­sett. Nekünk is sokkal könnyebb dolgunk lenne, ha minden munkás jól keres­ne és nem lennének gondjai. Nem érzem a felelősséget azért, hogy ez nem lehe­tett így. Nem volt beleszólásom ebbe a kérdésbe. De azzal, hogy mi itt kime­gyünk és beverünk kirakatokat vagy kiabálunk, hogy „ruszkik haza”, azzal nem oldjuk meg a helyzetet. Most is ténylegesen ez a helyzet. 341

Next

/
Oldalképek
Tartalom