Szántó László: Az 1956-os forradalom Somogyban. Válogatott dokumentumok (Kaposvár, 1995)

III. fejezet: A forradalom leverése és utórezdülései, megtorlása és meghamisítása

Más kérdés, ami fontos volt, és intézkedni kellett, hogy meg kellett erősí­teni a járásainkat, hogy ütőképesek legyenek. Ezt részben a honvédségtől, részben pedig a pártapparátusból kilépő elvtársakkal oldottuk meg. Itt a szol­gálat ellátását úgy terveztük, hogy 10 ember szolgálatot lát el, 10 pedig pihen, és esetenként járnak a járás területére ellenőrizni, és ha kell, adott esetben is szolgálatba lépnek. Ezt az egységet az eddigi tapasztalatok szerint a marcali járásban sikerült a legjobban megszervezni. Vannak járások, mint pl. Fo­nyód, Siófok, ahol ezeket az egységeket meg kell erősítenünk. Pl. a nagyatádi járási rendőrkapitányságon egy kisebb kommunista aktívát hívtunk össze, ahol az elvtársak kérték, hogy a rendőrség régi munkáját változtassuk meg és járási osztállyal csak így tudnak jól együttműködni a járási intézőbizottsá­gok. A vezetőket megnéztük egy pár járásnál. Pl. Csurgón, Tabon és Barcson. Egy két probléma felvetődik velük kapcsolatban. Barcson úgy látjuk, hogy Bo- zsó elvtárs ha nem tudja megváltoztatni a munkáját, oda megfelelő elvtársak­kal erősítjük meg a járási osztályt. Másik fontos kérdés a nyomozó apparátus munkába állítása. Ezen belül komoly fogyatékosságok voltak, mert az emberek csinálták is a munkát, meg nem is. Ez abból adódott, hogy részben bizonytalanok voltak, mivel az ellenfor­radalmi bizottságokban a nyomozó apparátusból is többen vettek részt olyan formában, hogy megválasztották őket. Olyan hangok is tűntek fel, hogy ezeket az embereket leváltják, s a jelenleg is ott lévő volt pártapparátusi dolgozók fog­ják majd őket felváltani. Ezeket a körülményeket véleményem szerint a nyo­mozó apparátusnál meg kell szüntetni. így nagy probléma volt a Megyei Rendőrkapitányságon belül, hogy a veze­tést nekem kellett átvenni. Úgynevezett klikkek alakultak Csőke személyével kapcsolatban. Pl. Barna, Horváth főhadnagy és társai, akik engemet nem jó szemmel néztek. Hogy ezt a helyzetet felszámoljam a Megyei Intézőbizottság elnökével, Szirmai elvtárssal is megtárgyaltuk, hogy összehívjam a központi osztályvezetőket és megtárgyaljuk velük, hogy mik a legégetőbb feladatok, és hogy az állománnyal szemben ismertessék a jelenlegi helyzetet. Azonban a későbbi események azt igazolták, hogy ez az eljárás nem sikerült. Másik kér­dés, ami arra késztetett bennünket, mivel a kívülállók részéről jött olyan jel­zés, valamint az újságcikk a Somogyországban, hogy még mindig vannak olyan személyek a rendőrség állományában is, akik kommunistákat bocsájtot- tak el és üldöztek az ellenforradalom idején. Név szerint Barna főhadnagy, Mu- zotter százados, Kontrol hdgy. A sajtó útján később értesültem, hogy ezek az emberek felkeresték a sajtót, hogy név szerint ezt a cikket ki írta. Természete­sen ezt nem közölték velük. Ezután voltak olyan hangok, hogy a rendőrségen belül is lehet sztrájkot kezdeményezni. Erre az Intézőbizottsággal úgy állapod­tunk meg, hogy összehívjuk a megyei állományt, és tisztázunk egy-két kérdést. Ez az értekezlet sajnos nem úgy sikerült, ahogy kellett volna, mert az értekez­leten résztvevők zöme azzal foglalkozott, hogy az évekkel ezelőtti személyi problémák és egyéb panaszok hogy intéződtek el stb. S majdnem úgy értékel­ték, hogy a forradalmi bizottságban résztvevő rendőrtisztek kényszerítve let­tek arra a cselekedetre, amit végrehajtottak annak idején. Minden esetre az a véleményem, hogy ebben a forradalmi bizottságban résztvett elvtársak ügyét sürgősen ki kell vizsgálni. Eddig a járási osztályon Horváth alhdgy, Mettner, Wágner, Páder és még kb. 10 ember ügye vizsgálata történt meg. Tegnap az országos Rendőrkapitányságtól jött egy távmondat, amit sajnos éppen Barnáné elvtársnő vett. A távmondatot adta az ORK részéről Horváth 303

Next

/
Oldalképek
Tartalom