Szántó László: Az 1956-os forradalom Somogyban. Válogatott dokumentumok (Kaposvár, 1995)
III. fejezet: A forradalom leverése és utórezdülései, megtorlása és meghamisítása
Más kérdés, ami fontos volt, és intézkedni kellett, hogy meg kellett erősíteni a járásainkat, hogy ütőképesek legyenek. Ezt részben a honvédségtől, részben pedig a pártapparátusból kilépő elvtársakkal oldottuk meg. Itt a szolgálat ellátását úgy terveztük, hogy 10 ember szolgálatot lát el, 10 pedig pihen, és esetenként járnak a járás területére ellenőrizni, és ha kell, adott esetben is szolgálatba lépnek. Ezt az egységet az eddigi tapasztalatok szerint a marcali járásban sikerült a legjobban megszervezni. Vannak járások, mint pl. Fonyód, Siófok, ahol ezeket az egységeket meg kell erősítenünk. Pl. a nagyatádi járási rendőrkapitányságon egy kisebb kommunista aktívát hívtunk össze, ahol az elvtársak kérték, hogy a rendőrség régi munkáját változtassuk meg és járási osztállyal csak így tudnak jól együttműködni a járási intézőbizottságok. A vezetőket megnéztük egy pár járásnál. Pl. Csurgón, Tabon és Barcson. Egy két probléma felvetődik velük kapcsolatban. Barcson úgy látjuk, hogy Bo- zsó elvtárs ha nem tudja megváltoztatni a munkáját, oda megfelelő elvtársakkal erősítjük meg a járási osztályt. Másik fontos kérdés a nyomozó apparátus munkába állítása. Ezen belül komoly fogyatékosságok voltak, mert az emberek csinálták is a munkát, meg nem is. Ez abból adódott, hogy részben bizonytalanok voltak, mivel az ellenforradalmi bizottságokban a nyomozó apparátusból is többen vettek részt olyan formában, hogy megválasztották őket. Olyan hangok is tűntek fel, hogy ezeket az embereket leváltják, s a jelenleg is ott lévő volt pártapparátusi dolgozók fogják majd őket felváltani. Ezeket a körülményeket véleményem szerint a nyomozó apparátusnál meg kell szüntetni. így nagy probléma volt a Megyei Rendőrkapitányságon belül, hogy a vezetést nekem kellett átvenni. Úgynevezett klikkek alakultak Csőke személyével kapcsolatban. Pl. Barna, Horváth főhadnagy és társai, akik engemet nem jó szemmel néztek. Hogy ezt a helyzetet felszámoljam a Megyei Intézőbizottság elnökével, Szirmai elvtárssal is megtárgyaltuk, hogy összehívjam a központi osztályvezetőket és megtárgyaljuk velük, hogy mik a legégetőbb feladatok, és hogy az állománnyal szemben ismertessék a jelenlegi helyzetet. Azonban a későbbi események azt igazolták, hogy ez az eljárás nem sikerült. Másik kérdés, ami arra késztetett bennünket, mivel a kívülállók részéről jött olyan jelzés, valamint az újságcikk a Somogyországban, hogy még mindig vannak olyan személyek a rendőrség állományában is, akik kommunistákat bocsájtot- tak el és üldöztek az ellenforradalom idején. Név szerint Barna főhadnagy, Mu- zotter százados, Kontrol hdgy. A sajtó útján később értesültem, hogy ezek az emberek felkeresték a sajtót, hogy név szerint ezt a cikket ki írta. Természetesen ezt nem közölték velük. Ezután voltak olyan hangok, hogy a rendőrségen belül is lehet sztrájkot kezdeményezni. Erre az Intézőbizottsággal úgy állapodtunk meg, hogy összehívjuk a megyei állományt, és tisztázunk egy-két kérdést. Ez az értekezlet sajnos nem úgy sikerült, ahogy kellett volna, mert az értekezleten résztvevők zöme azzal foglalkozott, hogy az évekkel ezelőtti személyi problémák és egyéb panaszok hogy intéződtek el stb. S majdnem úgy értékelték, hogy a forradalmi bizottságban résztvevő rendőrtisztek kényszerítve lettek arra a cselekedetre, amit végrehajtottak annak idején. Minden esetre az a véleményem, hogy ebben a forradalmi bizottságban résztvett elvtársak ügyét sürgősen ki kell vizsgálni. Eddig a járási osztályon Horváth alhdgy, Mettner, Wágner, Páder és még kb. 10 ember ügye vizsgálata történt meg. Tegnap az országos Rendőrkapitányságtól jött egy távmondat, amit sajnos éppen Barnáné elvtársnő vett. A távmondatot adta az ORK részéről Horváth 303
