Szántó László: Az 1956-os forradalom Somogyban. Válogatott dokumentumok (Kaposvár, 1995)

III. fejezet: A forradalom leverése és utórezdülései, megtorlása és meghamisítása

tik az elvtársak, úgy ahogy a rendőrséget, de a többi állambiztonsági szerveket ez a felkelés szétzúzta. Arra kérem az elvtársakat, ne csodálkozzanak azon, ha nem látták azt az eró't a tanácsoknál, mint korábban. Nem egy tanácselnököt elkergettek, bennünket is lemondattak. Azonban szeretném, ha tisztán látnánk, hogy 5-én a tanácsfunkcionáriusok nagyrésze helyére állt. Fel kellett venni nekik a harcot a forradalmi bizottságok követeléseivel szemben, amelyek akkor a megye területén léteztek. Még az elmúlt héten is voltak olyan községek, ahol még mindig a forradalom által megválasztott emberek ültek a tanácsnál, Ajárási tanácsok, magunk is többször kimentünk, hogy ez nem törvényes, de nem akarták megérteni. Ma már mégis ott tartunk, hogy 95%-ban van valaki a tanácsoknál.

Ajárási tanácsoktól kaptunk olyan jelzéseket, hogy a helyüket kiválóan megálló tanácselnökök lemondanak, vagy azzal vállalják csak a munkát, ha a rend helyreáll, nem kívánnak funkcióba maradni.

Szét volt zúzva az egész gazdasági rendszer, első feladatunk az volt, hogy a munkásoknak munkát tudjunk adni és nem egyszer, se nem kétszer ki kellett menni az üzemekbe, hogy leállnak, ha a béremelés nem lesz elintézve. Most a rossz összetételű munkástanácsoknál már van fejlődés. Több helyen a munkástanácsokba nem valókat leváltották és becsületes embereket választottak be. Az a fontos, hogy az üzemekben a pártszervezetek létrejöjjenek.

Mi is be voltunk szorítva, küldöttség küldöttség után jött, 25-80%-os béremelést követeltek. Ma is itt volt egy küldötség ha megnézzük a termelést, az viszont csak 20—25%.os.

Nagyon nehéz helyzetünk volt Párt nélkül és karhatalom nélkül. A mi megyénkben már e hónap elején megindultak a vonatok. Több tsz. megmaradhatott volna, ha akkor a karhatalom oda tudott volna állni a szövetkezet mellé. De ebben az időben a tsz.-i tagok életüket féltették, ugyanúgy féltették a tanácsi dolgozók is. A faipari vállalattól, a fűrészüzemtől elkergettek engem is, mi azért kimentünk. Nagyon kevés üzem, amelyikben nem voltam. Foglalkoztam az anyagellátással. Ma is van sok tanácselnök, aki éppen bent van a tanácsházán.

Felvetették az elvtársak, hogy az adót nem szedik. Több adóbeszedőt megvertek, házát felgyújtották, amíg a rendőrség, közbiztonság nem lesz megfelelő, ezek teljes munkát nem tudnak végezni. Arra kérem az aktívaülést, ezt értsék meg.

Azt gondolom, hogy a legszükségesebbet, a munka felvételét, közellátást, a tanácsok és a meglévő karhatalmi szervekkel biztosítjuk.

A tanácsoknál még mindig vannak olyanok, akik nem oda valók. Ezeknek az ideje most következik. Úgy gondolom, ha ott leszünk és a kommunisták ezekben a szervekben megalakulnak, az alapszervezetek, sikeresen végre tudjuk hajtani feladatainkat. (...)

Tóth István elvtárs: 1945-ben a Magyar Kommunista Párt volt az, mely a szovjet vörös hadsereg segítségével kezdte építeni az országot, a Népi-demokráciát, a szocializmust. 1945 után is a kommunisták voltak az élharcosai annak mikor a gyárak államosítva lettek, hogy a tőkések kipusztuljanak az országból, hogy a dolgozó parasztság megkapja jogos jussát a földet. Az a véleményem, hogy az MDP 1948-ig következetesen harcolt és védte a szocializmus ügyét és 1948 után is a hibáktól eltelve, melyek súlyosak voltak. A legfőbb hiba az volt, hogy a párt vezetése elszakadt a kommunistáktól, elszakad a tömegektől s ennek ellenére mégis a becsületes kommunisták építették ezt az országot.

292