Szántó László: Az 1956-os forradalom Somogyban. Válogatott dokumentumok (Kaposvár, 1995)
II. fejezet: A forradalom napjai Somogyban
munkát? És most egyszerre itt vannak, verekednek, de nem a szabadságért, hanem a maguk érvényesüléséért. Vannak, akik az elmúlt évek annyiszor elítélt, annyiszor bírált szokásaiból, vezetők előnyeiből tanulva személyi használatra is gépkocsit igényelnek. A szomszédba már nem tudnak átmenni két lábukon, gépkocsiért telefonálnak, futkosnak. És sokak körül megjelentek a „liktorok”, kettő, három, akik azzal, hogy a forradalom ellenségeitől óvják a bizottsági tagot — öles revolvert lógatnak oldalukon, s mindenütt fontoskodnak, intézkednek. Gondolják, talán sikerül kihalászni egy kényelmes jó állást, ha állandóan a „tűz” körül, az ülésező bizottságok körül lebzselnek. És mindenütt ülések, ülések, a végtelen éjszakába nyúlva. Talán születőben vannak az új „kucserák”? Talán születőben van ismét egy olyan kor, amelyben nem a rátermettség, a képzettség, nem a tett és a becsület a fontos, hanem a fontoskodás, a talpnyalás, a frázisok pufogtatása az érdem? Nem. Hőseink nem ezért áldoztak, forradalmunk nem ezért győzött. S már most szót kell emelni a múltból még ittragadt, itt-ott felburjánzó kísértő módszerek, hibák ellen. Ma mindennél fontosabb a nép, a forradalom érdeke. Félre a személyi érdekekkel, az autókért, nagyobb lakásokért, íróasztalokért, karrierekért való tülekedéssel. Félre az új „kucserákkal”, a „liktorokkal”, félre mindazzal, ami a múltat idézi, a múlt hibáit igyekszik feleleveníteni. Erkölcsileg és emberileg fehér, makulátlan volt eddig forradalmunk, s azt akarjuk, hogy az maradjon akkor is, amikor az eljövendő napokban népünk élvezheti e szent forradalom és szabad munkánk édes gyümölcsét. Őrizzük meg forradalmunk tisztaságát, őrizzük meg a múlt hibáitól, a demagógoktól, karrieristáktól, az egyéni érdekek hajszoléitól. S ha sikerül megőrizni - és kell, hogy sikerüljün -, ez is győzelem lesz, a forradalom újabb győzelme.- szerkesztőség Forrás: Szabad Somogy, 1956. november 4. 1. o. Jegyzet: 1. A „liktorok” kifejezésről: lictor (latin) - a római főtisztviselőket kísérő közszolga, parancsaik, a büntetések végrehajtója. 2. A „kucserák” kifejezésről: Háy Gyula író az Irodalmi Újság 1956. október 6-i számában a Miért nem szeretem? c. cikkében írt azokról a funkcionáriusokról, akik semmihez sem értettek, de önmagukat a nép fölé helyezve kiváltságokat élveztek, s elidegenedett bürokrata módján akadályozták a társadalom egészséges fejlődését. Hatalmuk egyik jelképeként mindig számos kísérővel — „liktorokkal” — vették körül magukat. Az író által Kucsera Dezső fiktív nevével illetett „elvtárs” és hasonló társai a „kucserák”, a valódi szocializmusépítés akadályozói. Egyébként a Somogyi Néplapnak éppen az október 23-i számában jelent meg Nagy Tamás újságíró terjedelmes cikke, amelyben elismerve, hogy léteznek „kucserák”, arra figyelmeztetett, hogy ne azonosítsuk ezzel a figurával a funkcionáriusok összességét. 147. A Somogy megyei Forradalmi Ifjúsági Tanács felhívása a Szabad Somogybán. Felhívás Somogy megye parasztfiataljaihoz. Szabadságunkat - a tiéteket is - a városi ifjúság, fiatal munkások, diákok, honvédek vívták ki. A forradalom eredményeinek megőrzésére szükségünk van rátok. Soha a történelem folyamán még nem volt ilyen egységes ifjúsá211
