Szántó László: Az 1956-os forradalom Somogyban. Válogatott dokumentumok (Kaposvár, 1995)
II. fejezet: A forradalom napjai Somogyban
akik segítettek kirabolni, tönkretenni az országot, s akik a terror, a félelemkeltés eszközeivel igyekeztek biztosítani uralmukat. Somogybán a bűnösök legtöbbje már méltó helyen várja a független magyar bíróság ítéletét. Legyünk büszkék arra, hogy Somogy népe nem ragadtatta el magát, hogy Kaposvárott a bosszú érzése nem ontott vért, hogy Kaposvár népe nem cselekedett méltatlanul a forradalom és népfenség eszméjéhez. Nagy a fájdalmunk, amikor szabadságharcosaink kiömlött vérére gondolunk. Elszorul a szívünk, amikor az államvédelmi borzalmas módszereiről hallunk, ökölbeszorul a kezünk, amikor a munkások, parasztok panaszait halljuk, amelyeket a nép most joggal felró az elmúlt évek vezetőinek, s a törvényeket lábbaltipróknak, a még az embertelen rendeleteket is túllicitál óknak. Mindenkinek fáj valami, mindenkin hagyott már behegedt vagy még fájdalmasan égő sebeket a múlt. S ha ökölbeszorul is a kezünk, mi mégis mások, különbek legyünk, mint az elmúlt korszak. Mi mégse bosszúról, ellenbosszúról beszéljünk, hanem méltó felelősségrevonásról. Mi is állíthatnánk fel internálótáborokat, lenne kikkel megtölteni a börtönöket, s a bosszú érzésétől vezetve viszonozhatnánk a múlt „ajándékait”. De nem tesszük, mert még ebben sem, a felelősségrevonásban sem — s különösen ezekben a módszerekben nem akarunk hasonlítani az elmúlt évek rendjére. A szenvedély, a múlt fájdalmainak emléke sok embert magával ragad, sokan akarnak bíráskodni önön ügyük, a maguk fájdalma okozói felett. Vannak, akik kis személyi ügyek, kis egyéni sérelmek miatt olyan emberekkel szemben is felelősségrevonást emlegetnek, akik nem is felelősek igazában. Sokan kihasználják az alkalmat, s személyi bosszútól vezetve olyanokat is börtönbe, őrizetbe kísértettek, akik igazán nem felelősek a múlt hibáiért, akik félrevezetettek voltak maguk is. Az igazán bűnösek és felelősek méltó helyen vannak, s felelni fognak. Ne ragadtassuk el most magunkat, ne hasonlítsunk a múltra abban, hogy kis bűnökért, egyéni sérelmekért félrevezetett embereket vagy teljesen ártatlanokat részesítsünk büntetésben, még csak letartóztatásban sem. Vannak, akik a tömeg könnyen irányítható hangulatát kihasználva felelőtlenül ártatlanok neveit, egyszerű párttagokét, kis funkcionáriusokét kiabálják, s a tömeget bosz- szúra akarják tüzelni. Ne engedjük meg ezt, legyünk mi méltóak nemzeti forradalmunkhoz, legyünk igazán emberebbek, józanabbak, mint a múlt vezetői, „igazságszolgáltatói” voltak. A mi forradalmunk ne teremtsen, ne szüljön mesterségesen ellenségeket magának ártatlanokból. Mi ne töltsük meg minden kis ügyért a börtönöket, mi ne hasonlítsunk semmiben az elmúlt korhoz. Akik felelősek, akik bűnösek - azok feleljenek. De még velük szemben is a mi nemzeti forradalmunkhoz, a népfenség eszméjéhez méltóan járjunk el. Ez a forradalom nem a terror, nem a csatornák, nem az alvilági alakok forradalma, hanem a magyar népé. S a népfenség eszméjének, emberségünknek, magyarságunknak tartozunk azzal, hogy méltón viselkedjünk még a felelősségrevo- nás idején is. A magyar nép sohasem volt bosszúálló. Ha ítél, igazságosan ítél igazán bűnösök felett. Ne vegyünk egy kalap alá igazán vétkes és a bűnökért felelősöket és megtévesztett, félrevezetett embereket. Ne engedjük, hogy a felelőtlen, a tömegek hangulatát kihasználó, a bosszú érzésétől vezetett emberek ítélkezzenek, s jogtalanul ítéltessenek. A nép ítéljen, a nép nevében szóló független bíróság, a nép bírósága. így méltó ez a mi forradalmunkhoz, a népfenség eszméjéhez. 193
