Kanyar József: Somogy a felszabadulás hónapjaiban 1944-1945 (Kaposvár, 1970)

IV. fejezet Az élet megindulása a második világháború után Somogyban

pagandát nem fejtenek ki egymás ellen. Tudunk azonban olyan tárgyalásokról is, amelyeken a jugoszláviai partizánok küldöttei bizalmatlanok voltak a magyar katonai és polgári hatóságokkal szemben, s több esetben a szovjet vezérkari tiszteknek kellett áthidalniuk a meglevő ellentéteket. Ez történt lényegében az 1945. július 19-én Barcson tartott határközi értekezleten is a Vízvár határán levő Spenc és Jama helységek vitás kérdésében. Az értekezlet végére azonban már elsimultak az ellentétek, így nyugodt szívvel írták a tárgyaló felek a jegyzőkönyvek utolsó oldalaira az ünnepélyes deklarációt: „Halál a fasizmusra - szabadság a népnek! Éljen a jugoszláv-magyar barátság!"

109 A rendőrségi szervek munkája nap, mint nap növekedvén, a szovjet katonai hatóságok általuk hajtatták végre a közmunkákra való kirendeléseket, s ugyanakkor teljes egészében igényelték az új karhatalmi szervezettől, hogy a belső biztonságot is mielőbb biztosítsák a megyében. A rendőrség politikai munkáját mindenekelőtt - az MKP támogatta, követelve a közélet erélyes politikai megtisztítását, a közigazgatás, a politikai és a gazdasági élet olyan elemektől való megtisztítását, akik a nyilas uralom alatt - akár aktívan, akár passzívan - elősegítették az ország háborúba sodródását. Az MKP vezetőségi értekezlete - a helyi sajtó 1945. március 17-i közlése szerint - erélyes akciót indított a rendŐrség politikai munkájának a megjavítása érdekében. Igen jelentős volt a Megyei Nemzeti Bizottság 1945. március 16-i ülésén a város polgármestere által előterjesztett közmunka-tervezet, amely a város 16-60 éves férfiak és 18-50 éves nőit havonta 2 közmunka nap teljesítésére kötelezte. E munkanapok férfi munkaerői 20, a női munkaerők pedig 12 pengővel megválthatták a közmunka kötelezettséget. E megváltási összeg terhére a város 500 férfiből és 100 nőből álló állandó munkacsapatot szerződtetett a közmunkák elvégzésére. Az állandó közmunkás munkacsapat tagjai részére a város biztosította a legfontosabb közélelmezési cikkeket. A havi 2 napi közmunka végzése alól a város csupán csak a terhes nőket, és kisgyermekes anyákat mentette fel, a férfiak közül pedig a 100 százalékos rokkantakat. A rendőrség rendkívül sokrétű tevékenysége közül igen nehéz feladatot rótt az apparátus tagjaira a főispánnak, mint közellátási kormánybiztosnak azon koratavaszi rendelkezése, amely az új piaci árakat megállapítva, arra utasította őket, hogy a feketézőket és a zugkereskedőket mielőbb juttassák lakat alá, illetve internáltassák a megyében. A súlyos gazdasági visszaélések gyanúsítottjait a politikai osztály - az utcára türelmetlenül kivonuló munkások követelésére csakhamar le is tartóztatta. Ezek során módosabb és vagyonosabb városi polgárok letartóztatására is sor került, amelynek következményeivel a Megyei Nemzeti Bizottságnak is foglalkozni kellett. Különösképp nagy gondot jelentett a járási rendőrségi hatóságoknak az a panaszáradat, amely a megye területén a megszaporodott számú zug pálinkafőzdékkel fügött össze. A napiparancsba adott erélyes rendelkezések ellen vétőket internáltatták a rendőrségi szervek.

200 A Megyei Nemzeti Bizottság állásfoglalása után a rendőrség - sajtó és fairagaszok útján - közzétette azt a felszólítást, amely a zsidó vagyontárgyaknak a Magyar Zsidók Központi Tanácsa Somogy megyei szervezetének, köznapi nyelven a Zsidó Tanácsnak történő bejelentésére és visszaszolgáltatására szólította fel a város és a megye lakosságát.

201