Kanyar József: Somogy a felszabadulás hónapjaiban 1944-1945 (Kaposvár, 1970)

IV. fejezet Az élet megindulása a második világháború után Somogyban

utána a közigazgatási tisztviselők egy része a háború alatt elhagyta állomáshelyét. „Vármegyém területének hadszíntérré válása folytán sok tisztviselő elhagyta szolgálati helyét, vagy az illetékes frontparancsnokságok kiürítő rendelkezése folytán hivatali helyét elhagyni kényszerült." - állapította meg 1945. április 27-én a felszabadult megye alispánja

169 a Nemzeti Bizottsággal egyetértően. A megye területén a különféle államigazgatási szakhivatalok 1945 első és második negyedében történő megszervezése után szükségessé vált, hogy 1945. április 13-án a Megyei Közigazgatási Bizottság albizottságai is megalakuljanak. (Gazdasági, útügyi, gyámügyi, fegyelmi, adóügyi, népoktatási, közegészségügyi, kisajátítási, települési és felügyeleti albizottságok.) A 14/1945. M.E. számú rendelet kielégítését célzó 1030/1945. M.E. számú rendelet a nemzeti bizottságok legfontosabb feladataként a megyei törvényhatósági bizottságok megalakítását írta elő. A Megyei Nemzeti Bizottság a törvényhatósági bizottság létszámát - 1945. május 19-i ülésén - 120 főben állapította meg. A törvényhatósági bizottságot azonban a Nemzeti Bizottság, a képviseleti arányszámok megállapítása miatti fellebbezések belügyminiszteri elbírálása után, először 1945. december 4-én, majd véglegesen 1946. március 22-én tudta csak megalakítani^ Ezután a Megyei Nemzeti Bizottság 1946. április 16-i ülésén kimondotta, hogy a törvényhatósági bizottság megalakulása után már csak politikai ellenőrző szervként működik tovább a megyében, s miután igazgatási jogkörét átadta a törvényhatósági bizottságnak, az 1100/1949. Korm. sz. rendelet értelmében 1949. február 1-én véglegesen befejezte működését. A Megyei Nemzeti Bizottság megalakulása után - 1945. június 23-ig - mindenütt megalakultak a megye területén a járási és községi nemzeti bizottságok ,,a társadalomnak a fasiszta mozgalmakban nem kompromittált elemeiből" a néphatalom első szerveként, amelyeknek az volt első teendőjük, hogy megteremtsék a kapcsolatot a felszabadító szövetséges hadseregek helybeli parancsnokságaival, a polgári közigazgatási hatóságokkal és a lakosság széles tömegeivel. Ám nemcsak a nemzeti bizottságoknak volt szükségük a közigazgatási hatóságokkal való eredményes együttműködésre, hanem a közigazgatási hatóságok sem nélkülözhették egyetlen percre sem a nemzeti bizottságok politikai támogatását, hiszen a közigazgatási szervek csak ott tudtak eredményt elérni, ahol a nemzeti bizottságok is támogatták azokat. A marcali járásban még 1945 áprilisának a közepén sem volt tisztázott a nemzeti bizottságok és a községi önkormányzati szervek jogállása és egymáshoz való viszonya. Rendelkezés hiányában - a rendeletet a későn szabadult járás még nem kaphatta kézhez - a járás főszolgabírója a községi nemzeti bizottságokat foglalkozási ágak szerint, a lakosság számarányához mérten, javasolta összeállítani.

170 c) A közigazgatás újjászervezése a járásokban A járásokban a főszolgabírói állások az 1945. április 26-án kelt és ugyanakkor hatályba lépett 1030/1945. M.E. sz. rendelet II. fejezete 12. §-ának második pontja értelmében megszűntek, s a főszolgabírói hatáskört a járási főjegyzők vették át. A járási főjegyzői hatáskör a polgári-kori főszolgabírói hatáskörhöz képest lényegileg mitsem változott, továbbra is összefogott és irányított minden közigazgatási munkát a járás területén. Tartalmilag azonban döntő változás állt