Kanyar József: Somogy a felszabadulás hónapjaiban 1944-1945 (Kaposvár, 1970)

IV. fejezet Az élet megindulása a második világháború után Somogyban

fokán a szovjet katonai parancsnokságok előtt mindenkor a saját tanácsi igazgatásuk példaképe íebegett, amely az igazgatás alsó szintjén a néphatalmi szerveket (a nemzeti bizottságokat, a községi földigénylő bizottságokat, a községi termelési bizottságokat) támogatta inkább, mintsem a községek polgári alapú önkormányzati szerveit, a képviselőtestületeket. Középszinten azonban - tehát a megyei igazgatás területén - mindennek a fordítottja látszott érvényesülni, miután - mint fentebb is mondottuk - ezen időszakban inkább az alispáni jogkör elsődlegessége érvényesült a megkésve alakuló Megyei Nemzeti Bizottsággal szemben. Az alkotmányos megyei igazgatásnak harmadik fázisában: a végleges, még polgári típusú, de személyeiben már demokratikus tartalmú önkormányzati keretek között - a teljes felszabadulás után - már csak a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnak volt joga és hatásköre ahhoz, hogy a megyei önkormányzat tevékenységével kapcsolatosan véleményt alkothasson és nyilváníthasson. A felszabadított járások területén az első fázist a szovjet és a bolgár katonai parancsnokságok közigazgatási ellenőrzése alatti igazgatási korszak jelentette. A második- és a harmadik fázisban az új járási közigazgatás kialakulása terén, figyelmünket főként a járási nemzeti bizottságok munkájára és az 1945. április 26-án kelt s.hatályba lépett 1030 1945. M.E. számú rendelet végrehajtására fordíthatjuk, amikor is a megszüntetett főszolgabírói hatásköröket a járási főjegyzők vették át. A formákat illetően a kezdetben ugyan nem sok változás történt, tartalmilag azonban jelentős módosulás történt annak következtében, hogy a közigazgatás egyre több pozícióját - ha koalíciós osztozkodás alapján is - a dolgozók küldöttei foglalták el, s a járási néphatalmi szervek egyre demokratikusabb, a közigazgatást is érintő tevékenysége a régi közigazgatási szervezet formáiban folyó munkára is egyre nagyobb hatással volt. A felszabadított községi közigazgatás területén először a közigazgatás foghíjas gépezeténél szolgálatot teljesítő községi alkalmazottak s a hiányos elöljáróságok tevékenységére kell figyelnünk, valamint arra, hogy a községi ügyek intézésébe a jól ismert és ott lakó baloldali érzelmű községi polgárokat is bevonták a község vezetői, majd a nemzeti bizottságokra, s a velük párhuzamban a megalakuló községi pártközi megbeszélésekre s a politikailag markánsabb összetételű különféle néphatalmi szervek munkájára, majd e szervek sok esetben egymást átfedő és keresztező, másrészt párhuzamos igazgatási tevékenységére, s még inkább e szerveknél politikailag jóval szerencsésebb töltetű földigénylő bizottságok és termelési bizottságok egyre hatékonyabb munkásságára. E községi, főként közigazgatási szervek első - olykor demoralizáltnak is tűnő - jelentései hallatlanul értékes forrásokat tárnak elénk az élet megindulásának - szó szoros értelmében vett - első lépéseiről. E jelentések tükrözik lényegében a második világháborúban összeomlott uralkodóosztályok politikájának a teljes csődtömegét,

156 s egyben a romokon a valóságos társadalmi erőviszonyoknak és igényeknek megfelelő igazgatási rendszer kialakulását is. a) A Függetlenségi Front pártjai Vázlatosan érintenünk kell - a teljesség igénye nélkül - a demokratikus pártok tevékenységét is a tárgyalt időszakból. Végzett munkájuk elemzése, a megyére jellemző tendenciák felismerése - természetesen - sok mindenre választ adhat,