Kanyar József: Somogy a felszabadulás hónapjaiban 1944-1945 (Kaposvár, 1970)
IV. fejezet Az élet megindulása a második világháború után Somogyban
A tragikusan sok áldozatot és nagy anyagi kárt követelő robbanások közül elég lesz csak a barcsi és a somogyudvarhelyi katasztrófákra utalnunk. A barcsi főbíró jelentése szerint 1945. május 15-én hatalmas lőszerrobbanás rázkódtatta meg a járás székhelyét. A robbanás nagy rémületet váltott ki a lakosság körében és súlyos anyagi kárt okozott. A szerencsétlenség a jugoszláv partizánok lőszerkirakodási helyén történt, s azt - a jelentés szerint - a krizsnicai kirakó-munkások felületes munkája idézte elő. A robbanás láncreakciója következtében 8-10 vagon lőszer robbant fel és 150 méter vasúti pálya ment tönkre a távbeszélővezetékekkel együtt. A vasút mellett levő uglyai fatelepen 2500 m 3 faanyag leégett a tűzkár következtében. A robbanás a polgári házakban is jelentős károkat okozott, az ablakok kitörtek, a villanyvezetékek tönkrementek. A partizánok közül számos halott és sebesült áldozata volt e katasztrofális robbanásnak, amelynek a kárát hat millió pengőre becsülték. 140 1945. május 31-én este Somogyudvarhely községben is tragikus lőszerrobbanás volt, amelynek 9 halott, 8 súlyos és 3 könnyebb sebesült volt az áldozata. A bolgár hadsereg által hátrahagyott egyik épületében a határvadász őrs vigyázatlan őrmestere hozzányúlt az egyik aknához és azt harapófogóval piszkálgatva, felrobbantotta. A robbanás következtében még a két szomszédos ház udvarán tartózkodó lakosok is meghaltak. A robbanás erejére utalnak a jelentés azon megállapításai, hogy a holttestek annyira szétroncsolódtak, hogy a romok között, és a szomszédos udvarokon csak hullafoszlányokat lehetett találni. Kisgéczi Ambrus 17 éves fiú koponyáját sehol sem találták meg a faluban, testének darabjait is csak az utca túlsó felén levő iskola-udvarban lelték meg. 150 E lőszerrobbanások különösen a kiürített frontközségek területén váltak veszélyessé és a Dráva-menti falvakban. A zákányi helyettes körjegyző jelentéséből arról értesülünk, hogy a drávaparti területeken senki sem tudta megmondani, hogy hol történtek aknalerakások, mivel arról sem a németek, sem pedig a magyar határvadász parancsnokságok nem értesítették a községeket. „A, lakosságnak így megfelelő óvatossággal kell a drávaparti részeken közlekedni és dolgozni." 1 "' 1 A fejezet lezárásakor, néphadseregünk aknakutató és tűzszerész járőreinek bátor munkájáról, - noha nevüket sem jegyezte fel a történelem, sőt a hivatalos kormányzattól akkor még megbecsülésben és elismerésben sem részesültek - felszabadult megyénk népe nem tagadhatja meg az elismerést az élet- és a javakat mentő áldozatos szolgálatokért, az újjáépítés, az élet megindulása előfeltételének sokhelyütt történő megteremtéséért, amelynek során - szembenézve a halállal igen sokan váltak közülük bátor és becsületes munkájuk áldozatává. Soraik közül 1945. áprilisától kezdve a megyébe negyvenen vesztették életüket és többen sebesültek meg. 152 A nagybajomi aknaszedők, 16-20 éves önkéntesek segítségével, még a felszabadulás második esztendejében is folytatták a halálveszedelmes munkát, - még 1946 nyarán is napi 300-400 db aknát szedtek fel - mintegy 143 727 aknát kezdettől fogva 1945. augusztus 31-ig, egyes egyedül Nagybajom térségében 40 000-et. 153 De nem feledkezhetünk meg azokról a szovjet katonákról sem, akik nagy és áldozatos segítséget nyújtottak a lakosságnak azzal, hogy a megye területén tízezer katasztrális holdat aknamentesítettek. 154
