Kanyar József: Somogy a felszabadulás hónapjaiban 1944-1945 (Kaposvár, 1970)

IV. fejezet Az élet megindulása a második világháború után Somogyban

kaotikusnak tűnő közállapotok közepette is önmagára és tennivalóira tudott eszmélni és a háborús dermedtségből dolgos életösztönétől vezetve meg tudta tenni az új élet felé az első lépéseket. 2. A megye aknamentesítése A megyében közel 20 000 kat. holdnyi aknamező terült el. Egyedül a nagybajomi határban - 6 sorban és 50 cm-es távközzel - 20 ezer aknát helyeztek el a hadműveletek során. M. Sarohin vezérezredes visszaemlékezésében is találkoztunk - 1945. március első felében - a Nagybajom határába telepített aknazárral: „Március 6-án pl. a 64. lövészhadtest védősávjában, Nagybajomtól délre, 1500 harckocsi- és 1000-nél több gyalogsági aknát telepítettek, március 7-én éjjel további 3000 harckocsiaknát raktak le. Március 6. és 8. között a hadtest védősávjában összesen 6500 harckocsiaknát és mintegy 2000 gyalogsági aknát telepítettek. Az aknazáron március 6-án és 7-én 20 német harckocsi pusztult el."

141 A hazatérő lakosságot igen nagy veszedelem fenyegette a földeken, a réteken és az erdőkben elhelyezett aknazárak, továbbá a házakban és az udvarokban hátrahagyott és fel nem robbant lőszerek, bombák, gránátok és különféle lövedékek miatt. .Erről írta drámai részletekben bővelkedő helyzetjelentését, 1945. április 13-án, első számú ügyiratában a mesztegnyői helyettes-körjegyző: „A hullák egy részét sikerült eltakaríttatnom a faluban, a külterületeken pedig csak ott, ahol aknák nincsenek. Egész sor ló és egész sor emberi hulla van még temetetlen kinn a határban, ezeknek az eltakarítása azonban teljesen lehetetlen az aknák miatt. Mesztegnyő községnek minden oldalán állások (fedezékek) voltak, a falun kívül minden rét, és a mezőnek az állások előtt levő része: aknamező. Ide műszaki katonák kellenének. Ha meleg lesz és a legyek tömege megjelenik, komoly betegségekkel lehet számolni. Majdnem minden napra esik egy-egy halott, akik aknaáldozatok."

142 Nagyon sokan estek áldozatául a váratlanul felrobbant aknáknak és lőszereknek, különösképp annak a 46 körjegyzőség, illetve község lakosságának a soraiból, amelyeknek a határát elaknásították. 1945-ben az aknarobbanások okozta balesetek száma: 822 volt a Dunántúlon. Ebből, több mint 300-an haltak meg e robbanások áldozataiként a megyében.

143 Egyedül Nagybajomban - a főjegyző 1945. április 19-i jelentése szerint - 4-5 volt a napi balesetek száma. A hazatérő lakosság és a községi jegyzők kérésére a megyeszékhelyen - Bakay Árpád parancsnoksága alatt - már korábban megalakult 41. honvéd kiegészítő parancsnokság járőröket küldött szét az aknaveszedelem felmérésére. Majd 1945. áprilisában több utászt hívott be a kiegészítő parancsnokság, hogy azok - 4 hivatásos tűzszerésszel az élükön - végezzék el a megye aknamentesítését. A parancsnokság az aknaszedő századot Nagybajom térségében akarta elhelyezni és kiképezni a polgári lakosság támogatásával, miután e tűzszerészek szinte a magyar néphadsereg első katonái - nagyon rosszul fizetve, felszerelés kutatóműszerek - nélkül, életveszélyes körülmények közepette mindennap szembenéztek a halállal. E veszélyes munkát körülbelül 12 magyar utász kezdte el még április havában a megyében,

144 akiknek gyorsan kellett munkájukat végezniük, míg a ta-