Kanyar József: Somogy a felszabadulás hónapjaiban 1944-1945 (Kaposvár, 1970)

IV. fejezet Az élet megindulása a második világháború után Somogyban

gabona is, mert a katonaság a tengeri elfogyása után búzát etetett a lovakkal. A baromfi állomány 95%-a elpusztult. Az elrejtett és elásott holmik elvesztek."

132 Rinyaszentkirály község Nemzeti Bizottsága pedig azt jelentette, hogy a hazatéréskor „üres, kifosztott, bútor, ajtó és ablaknélküli lakásokat, kerítésnélküli portákat, deszkázat nélküli melléképületeket, sivár nincstelenséget találtak."

133 A" libickozmai Nemzeti Bizottság beadványából az alábbi drámai részlet bontakozik ki előttünk: „Községünk hadszíntér volt, 4 hónapig ki volt ürítve, teljesen ki van fosztva, rabolva. Nincsen ház a falunkban, amelyikben kár nem lett volna. Lakhatatlanná vált épület 75 van községünkben. Ajtók, ablakok, padlások vannak leszedve és igen sokan úgy hálnak, hogy a majdnem rom épület egyik sarkában húzódnak meg. Alig van ház, ahol van ágy, szék, edény, és más legelemibb házi szükségleti cikk. De nincsen baromfi, nincsen tehén, nincsen sertés. Határunk nagy része alá van aknázva, ott dolgozni, termelni nem lehet. Az akna csak szedi az áldozatokat, a civilekből eddig 15 halálos áldozat van. Mi teljesen leszegényedtünk. Nincsen különbség szegény vagy gazdag között"

13/| „Községeim négy hónapon keresztül frontterületet képeztek - írta jelentésében a szabási körjegyző is - feldúlva minden, az emberek mindenükből kifosztva, kirabolva."

135 A háborús pusztulás apokaliptikus képét rajzolta elénk a Nagyatádi járás Nemzeti Bizottságának elnöke - 1945. április 9-éről keltezett - Somogy megye Nemzeti Bizottsága elnökéhez küldött jelentésében. „Amikor hazatértem szörnyű látvány tárult szemem elé. Ötvöskónyiban szálltam le a vonatról, onnan hazáig az út mellett mindenütt lövészárkok, bunkerek s telve velük az egész mező. Mindenfelé szétszórtan fel nem robbant lövedékek hevernek és messziről látszik, hogy a. templomok romokban hevernek. Amint a faluba beértünk, kezdődött a szörnyű kép. Talán egyetlen ház sincs, melynek tetőzete, legalább is több helyen, ne lenne beszakadva, számtalanról a cserép teljesen hiányzik, a fala összedőlve, a házak oldalai kidőlve. Nagyatádon nincs egy ablak, de talán egy ép ablakráma sem. Alig van szoba, mely az eső ellen védene és nincs lakás, amely tökéletesen ki ne lenne fosztva. A legszörnyűbb azonban, bogy a város úgyszolván teljesen kihalt, illetve néptelen. Az a ház, amelyben lakom, a város legerősebben épített háza, szinte lakhatatlan. Fél napig álltam, anélkül, hogy egyetlen embert láttam volna az utcákon. A házakról, az ajtókról, a kapukról a kilincsek leszedve, illetve letörve, az összes kulcsok ellopva, az ajtók, kapuk részben elégetve, részben az égtáj minden része felé, ismeretlen helyekre széthurcolva. A park gyönyörű fái letarolva, az útjain nem lehet járni a keresztül-kasul heverő ágaktól. A fürdő áll, de megrongálva." ... A posta nem létezik, teljesen ki van fosztva, egyetlen tisztviselő sincs a helyén. Az itt talált néhány ember és a lassan hazaszállingózók oly döbbenetes dolgokat mesélnek, amilyen még nem történt ezzel a szegény, félrevezetett és megcsúfolt magyarsággal." Majd így folytatódik és fejeződik be a jelentés: „Eljártam a bolgár katonai parancsnoknál és kértem az aknák sürgős eltávolítását az utcákról, házakból, kertekből, mezőkről, mert az emberek addig nem is tudják a termelést megindítani. Ügy látszik azonban, hogy egyelőre nem időzik itt megfelelő szakképzettségű katona. A nemzetőrséget sem lehet amiatt megszervezni, mert alig van ember, ezek is közmunkára vannak igénybe véve. Az emberek százai kézről-kézre adják a kilincset a lakásomon, mindenki segítséget kér. A hazatelepítéshez .is se-