Kanyar József: Somogy a felszabadulás hónapjaiban 1944-1945 (Kaposvár, 1970)

III. fejezet Felszabadító hadi cselekmények a megye területén

lyek összekötöttek Magyarországon levő erőiket a Jugoszláviában harcoló balkáni csapataikkal. Ezért arra kényszerültek, hogy átcsoportosítsák Jugoszláviából a nagykanizsai irányban a 2. páncéloshadsereget (nyolc gyaloghadosztály, gépesített dandár és megerősítő eszközök). Ezután megszállták az előre berendezett állásokat Keresztúr-Marcali-Nagybajom-Nagyatád-Vízvár között A kedvező állások szívós védelmével és a tartalékok erős ellenlökéseivel sikerült a németeknek 1944 december végéig feltartóztatniuk hadseregünk támadását, amely erre az időre kijutott a Balaton déli partjához. Az 57. hadsereg csapatai a magyarországi harcokban 1944. novemberében és decemberében több mint 800 lakott helységet szabadítottak fel, köztük Pécset, Dombovárt, Kaposvárt, Szigetvárt, Barcsot Március végéig a hadsereg védelmi harcokat folytatott a Balatontól délre, szilárdan tartva az elfoglalt állásokat, és biztosítva a 3. Ukrán Front főcsoportosításának tevékenységét a székesfehérvári és budapesti irányban. Különösen súlyos harcokat vívott az 57. hadsereg 1945 márciusában. A hó elején a német hadvezetés ellentámadást indított a Balaton körzetében, hogy szétzúzza a 3. Ukrán Front csapatait és Budapesttől délre elérje a Dunát. Előttünk a 2. páncélos hadsereg tevékenykedett, kb. 70 000 emberrel, több mint 1000 löveggel, 100-150 harckocsival és rohamlöveggel. Erőink zöme Keresztúr és Kutas között védett, 60 km széles arcvonalon." ... „Az 57. hadseregnek meg kellett akadályoznia, hogy az ellenség áttörjön Kaposvár irányában, s miután kiiárasztotta annak erőit, támadásba átmennie!' ... „Az ellenség márciusban az 57. hadsereg elleni harcok során háromszor változtatta csapásainak irányát. Szándékainak idejében való felfedése, szilárd védelmünk, tartalékaink gyors manőverezése és a harcokba való jó ütemű beavatkozása nyomán megállt és nem érte el a kívánt eredményt. Mindössze egyes irányokban sikerült súlyos veszteségek árán 5-6 km mélyen beékelődnie védelmünkbe." ... „Az 57. hadsereg szívós harca elvéreztette az ellenséget. Március 29-én lendületes támadásba mentünk át és elfoglaltuk Nagybajomot, Kiskorpádot, Böhönyét, Iharosberényt Ezek az ellenség jól kiépített csomópontjai voltak, és fedezték a nagykanizsai-marcali olajkörzetet. Április 2-án északról és délről mért csapással, az 1. Bolgár Hadsereg csapataival együttműködve elfoglaltuk Nagykanizsát, az olajipar központját, a fontos közlekedési csomópontot. Ez a manőverünk olyan gyors és lendületes volt, hogy az ellenségnek nem maradt ideje felrobbantani a fúrótornyokat és az olajfinomítót. A város felszabadítása után tovább támadtunk nyugati irányban és április 4-én átléptük az osztrák határt." ... „A magyar nép szabadságáért és függetlenségéért vívott harcokban a szovjet hadsereg sok katonája és tisztje áldozta életét, s bennünket - a harcok résztvevőit - jóleső érzéssel tölt el az a tudat, hogy a magyar nép hűen őrzi a hősök emlékét. Örömmel gondolunk rá, hogy azon a földön, ahol oly sok szovjet ember vére ömlött, ma gyönyörű élet virágzik, s sikeresen épül a szocializmus."

80 M. Sarohin tábornok visszaemlékezései mellett, a megye felszabadításának hadtörténetével kapcsolatban, ezúttal is említést teszünk a hadműveletileg a 3. Ukrán Front alá rendelt 1. Bolgár Hadsereg áldozatos felszabadító harci tevékenységéről. E hadseregnek a márciusi védelnai harcokban olyan területeken kellett harcolniuk a megyében, amelyek 1944. decemberében már felszabadultak. E csapatok - csakúgy, mint a Vörös Hadsereg katonái - nemcsak a felszabadító harcok során, hanem a fegyverek elnémulta után is, jelentős segítséget nyújtottak