Kanyar József: Somogy a felszabadulás hónapjaiban 1944-1945 (Kaposvár, 1970)

III. fejezet Felszabadító hadi cselekmények a megye területén

építette ki 25-30 kilométeres mélységben a Margit-vonal műszaki védelmi rendszerét, s az időt nyerni akaró német hadvezetés - még egyszer s utoljára - itt akarta felhasználni az e tájon található élelem, hadi- és nyersanyagforrásokat. Míg a háború korábbi hónapjaiban a Balaton - Közép-Európa legnagyobb víztükreként - csak tájékozódó és gyülekező célpont volt a magasban zúgó, bombaterhes repülők számára, ahonnét sugarasan indulva dobálták le halálthozó terhüket, most a Tó a nagy német offenzíva természetes védővonalába tartozván a Velencei tóval és a tájat délről záró Drávával - jelentős védelmi feladatokat töltött be. A Balaton és a Dráva között nagyszámú német haderő helyezkedett el. A német ellentámadás első iránya a Velencei tó és a Balaton térségéből - Dunaújváros és Szekszárd között - a Duna felé irányult, míg a Nagykanizsa körzetéből Kaposvár irányába a 2. német páncéloshadsereg által indított támadás képezte a német offenzíva második irányát. A támadás harmadik iránya pedig a Dráva jobbpartjától észak felé fordult. A 2. német páncéloshadsereg négyszeri átcsoportosítással igen kemény csatában és súlyos veszteséggel próbálta kierőszakolni előrenyomulását 1945. március 6-a és 15-e között.

77 Néhány szakaszon - főként kezdetben - sikerült is eredményeket és sikereket elérniök, különösképp a déli szakaszon az első bolgár és a harmadik jugoszláv hadsereg és a Nagybajomtól nyugatra levő körzetben a Vörös Hadsereg 57. hadseregének csapataival szemben.

78 Ugyancsak sikerült a megye déli részén a németeknek az első bolgár és a harmadik jugoszláv hadsereg csapatainak átmeneti visszaszorításával egy kisebb hídfőt is birtokba venniök a Dráva északi partján. Az elkeseredett harcokban nagy veszteségek érték a szembenálló feleket. Ám a németek harckocsi fölényét és támadásának ütemét lényegesen lecsökkentette a Sarohin altábornagy parancsnoksága alatti 57. hadsereg csapatainak időközben megnégyszereződött tűzfölénye és növekvő ellenállása, amely végül is a megye területén dúló véres harcok megszűnését vonta maga után és a megye teljes felszabadulását eredményezte. Majd a bolgár és a jugoszláv hadseregek csapatainak is sikerült a segítségükre siető 3. Ukrán Front hadseregeivel 1945. március utolsó hetében véglegesen visszaszorítani a németeket a Dráva déli partjára. Március 29-én felszabadultak Balatonberény, Böhönye, Marcali, Mesztegnyő, Nagybajom és Segesd községek. Március 30-án Kéthely, Nagyatád, Nemes déd, Somogysimonyi, Somogyszob, Szőkedencs és Tarany, március utolsó napján pedig Béla vár, Csurgó, Gyékényes, Iharosberény, Inke, Somogyudvarhely és Szenta, majd másnap: április 1-én: Csurgónagymarton, Iharos, Örtilos, Porrogszentkirály, Porrogszentpál, Pogányszentpéter, Somogybükkösd, Somogycsicsó, Szabás és Zákány községek felszabadításával - voltaképpen - az egész megye szabaddá vált. A Balaton térségében indított német ellentámadás kudarcáról Erich Schmidt Richberg náci vezérkari főnök „A befejező csata a Balkánon" c. művében azt írta: „Ez volt az utolsó kétségbeesett kísérlet a német délkelet megmentésére. A Balaton körzetében a 3. Ukrán Front védelmébe beékelődött 6. SS páncéloshadsereget a Vöriis Hadsereg kétold álról átkarolta." A német ellentámadás kudarca - a Vörös Hadsereg utolsó nagy védelmi hadművelete a nagy honvédő háborúban - véglegesen aláásta a német csapatok és tisztek fegyelmét és harci szellemét. „Nem volt többé semmiféle esélyünk - idézi