Kanyar József: Somogy a felszabadulás hónapjaiban 1944-1945 (Kaposvár, 1970)

V. fejezet Iratdokumentáció

Ellenőrző Bizottság részéről Naumov kapitány volt a referens. Vele tárgyaltunk, és ő sürgette, hogy minél gyorsabban folytassuk le a föld­birtokrendezést. Az én tapasztalatom az volt, hogy az. Ellenőrző Bizottság a legna­gyobb készséggel, előzékenységgel állott mindenben a Földbirtokren­dező Tanács rendelkezésére. Abban az időben közlekedés, posta nem volt, a telefon is a szovjet ellenőrzés alatt állott, ők kezelték a postát is, nekünk akkor még semmiféle eszközünk nem volt, hogy a közsé­gekben működő földosztó bizottságokkal közvetlen összeköttetést kap­junk. Ebben a vonatkozásban is az Ellenőrző Bizottságban működő szovjet tisztek hathatós segítséget nyújtottak, mert a saját gépkocsi­jukkal minden héten majdnem naponta vittek ki engem a falvakba, járási székhelyekre, hogy a földrendezés lebonyolítására szükséges in­tézkedéseket megtehessük. A tanács tagjait ellátták olyan útlevélpótló nyílt paranccsal, hogy ha a tanács tagjai vidéken vannak és szükség van közlekedési eszközre, akkor bármelyik orosz járművet igénybe vehetik és kötelezővé tette az összes szovjet parancsnokságnak, hogy a Földbirtokrendező Tanácsot a legnagyobb előzékenységgel, segít­séggel lássák el." Papp Sándor, a Megyei Földbirtokrendcző Tanács tagja pedig az alábbiakban sűrítette össze a földosztással kapcsolatos élményeit: „Emlékszem arra, hogy bizonyos községekben, amikor kint jár­tunk, az volt a baj, hogy 20-30 holdas parasztok rábeszélték az egy­szerű proletárokat, hogy könnyebben éltetek eddig, nem kell nektek föld, úgy sincs fogatotok; szerszámotok semmi, sokkal jobb lesz ez úgy, ahogy eddig volt. Nálunk eldolgoztatok eddig is, megfizettünk, megéltetek és ehhez hasonló. Hát ez persze nem ment végtelenségig, mert oda újból kimentek a koalíciós pártok kiküldöttjei és ott átrefor­málták a Földigénylő Bizottságokat és akkor határozottan, nyomaté­kosan ment és végre is lett hajtva. Amikor már én is bekerültem a Földbirtokrendező Tanácsba, akkor négy járásunk volt nekünk, elég sokat vidéken voltunk, hónapokon keresztül, úgyhogy önállóan, egyen­ként külön-külön jártunk tárgyalni, helyszínelni, panaszokat felvenni, jegyzeteltünk helyszíni megállapodásokat és egyebeket, tanúkat ki­hallgattunk, kijelöltünk. Voltak olyan esetek is, amikor egyik igénylő bizottság a másikkal még kést is fogott egymás ellen. Ezt le kellett vezetni hidegvérrel. Tapsonyban is volt ilyen eset. Erre azt tudtam csinálni, hogy bizalmiakat választattam velük és azokkal tárgyaltunk. És ott is békés úton megoldottuk, mindenféle harc nélkül és nem is történt semmiféle verekedés. De ehhez hasonló esetek voltak. Azon­ban nem olyan egyszerű dolog volt abban az időben, ha kiment az ember vidékre, nem volt eleinte se vonat, se kocsiközlekedés, vagy olyan kocsik voltak, hogy az ember kilógott belőle és a lovak is olyan elnyűtt állapotban voltak, hogy amikor mi mentünk Igáiba, egy rozoga kocsira ültünk jel valamennyien, attól féltünk, hogy összerogy alattunk, két elnyüvődött ló húzta. Később, ha vonaton mentünk, annak meg nem volt ablaka, nem voltak ülései, a teteje átázott. Amikor megérkez-

Next

/
Oldalképek
Tartalom