Kanyar József: Somogy a felszabadulás hónapjaiban 1944-1945 (Kaposvár, 1970)

V. fejezet Iratdokumentáció

nélkül, végül a visszamaradó, illetve még átvonulok részére való főzés és takarítás céljára szükséges női személyzet. E visszamaradásra kötelezettek mindaddig kötelesek helységükben visszamaradni, míg az öszszegyűjtött és őreájuk bízott, de a menetcsoport által elszállítani nem bírt közszükségleti értékek (állatok, gabona, fontos ipari termékek, ipari berendezések, történelmi értékű nemzeti vagyontárgyak stb.) elszállítása a szakminisztériumok közegei által be nem fejeződik, illetve az esetben, ha az nem történhetne meg, de az ellenség a helységet annyira megközelíti, hogy az ellenséges tüzérségi tűzhatás alá kerülhet (5-6 km), úgy a készletek a küzdő csapatoknak való átadása, végső esetben megsemmisítése után - mely ténykedésnél a szakminisztérium egy felelős közege jelen lenni tartozik, menetcsoportja után útbaindulhat. A visszamaradok részére ezért lehetőleg gépjármű, vagy kerékpár, illetve országos jármű minden körülmények között visszahagyandó. Semmi körülmények között sem fordulhat elő többé az a sajnálatos eset, hogy a városokat, községeket, eddigi felelős vezetői egyszerűen magukra hagyva sorsukra bízzák. Felelős helyét, vagy menetcsoportját elhagyó funkcionáriusok felett szökés miatt a rögtönítélő honvédbíróság ítélkezik. Elvileg minden sürgősen kitelepítendő falut egy hátrább fekvő faluba kell áthelyezni. 5. Anyagi kitelepítés: Célja a nemzeti vagyon megmentése és a nemzet hasznára való felhasználása. Ezért az anyagi kitelepítés a felelős minisztériumnak az első ütemmel párhuzamosan végrehajtott legelső és legfontosabb teendője legyen. A Dunántúlra besűrített lakosság a veszélyeztetett területeken bőségben levő élelmikészletek nélkül éhínségbe jut. Mindazt az anyagot, amit a menetcsoport magával vinni nem tud, összegyűjteni és a visszamaradásra kötelezettekkel a szakminiszter által történő elszállításig őrizni kell. E készletek, ha a szakminisztérium által leszállítható nem volna, elsősorban az átvonuló német csoportok élelmiszerkészletének kiegészítésére, másodsorban a működő hadsereg (magyar és német haderő) élelmiszükségletének fedezésére használandók fel, illetve adandók ki. Nagyobb mezőgazdasági termények, ipari készletek őrzésére és a gondos kezelés biztosításához a szakminisztérium megbízottakat küld ki. Az anyag mikénti felhasználására, illetve megsemmisítésére ugyancsak az illetékes minisztérium intézkedik. Az iparügyi miniszter idejében közli mind a fővezérséggel, mind az elhelyezési és szállítási kormánybiztossal, hol, milyen ipartermékek állanak rendelkezésre, annak elszállításához mennyi férőhely szükséges, illetve, melyek azok az anyagok, amelyek nem szállíthatók el, tehát az ellenség közeledésekor megsemmisíthetők. Végül közű az iparügyi miniszter azokat a hadifontosságú üzemeket, amelyek nem telepíthetők át, így az utolsó pillanatig dolgoznak, majd megsemmisítendők lesznek. Ipartelepek, kész- és félkészgyártmányok áttelepítésére, illetve elszállítására a rendelkezésre álló szállítótérnek megfelelően a szállítási