Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)
IV. Somogy a török hódoltság idején (1526—1686)
ner Sigmond, a' Generál el-menének, holott egynéhány napig csatázván a' Törökökkel, kénszeríttetének előttök nagy harczal vissza szállni Dráva és Mura közbe. Mert immár a' Tatárok élését is el-fogták vala a' Tábornak. Ott vitte-el az Álgyú Kastalánffy Péternek a 1 fejét; Stankovácski Farkast elevenen el-fogák, ki ugyan oda marada. Ibraim Basa azért látván, hogy Duca de Mercurio vissza szállott hadával, Kanisát minden felőli jobban meg-szorittá és Octóbernek 21. napján, Szent Orsola Asszony napján, a' meg szállásnak utánna hat héttel, Országunknak nagy kárával, hitre Paradaiser Györgytől, az ott való Kapitántul meg-vevé. Ez nem csak Magyar Országnak, hanem sok több Országoknak is kapuja és oltalma vala, kiért azután való Esztendőben Paradaiser Györgynek egynéhányad magával a' Császár fejét véteté Bécsben. Kis Komáromból, hallván Kanisának veszedelmét, ki-szökének, kiben Törököket hellyheztetének. Murát Basa, a' Beglerbégh, mikor Budából Ibraim Basának Kanisa alá segétségére jönne, jöttében Lakot és Bolond-Várat meg-vévé, kiben Petthő Christófot, jeles és próbált vitéz embert meg-ölék. Ez kétszer vívott halálig-való bajt egy dolmányban a' Törökökkel." 39. 1596-1715. Somogy vármegye önállóságának megszűnése A hódoltság idején Somogy vármegye önállósága ténylegesen 107. törvényesen pedig 119 évig szünetelt. A XVI. sz. végén — Babócsa és Kiskomár kivételével — Somogy vármegye teljes egészében török uralom alá kerülvén, megszűnt önálló vármegyei életet élni. Törvényszéke sem működött a bekövetkezett anarchikus állapotok idején, a nemesek és a kapitányok csakúgy, mint a belföldi és idegen katonák »a büntetlenül maradás reményében« sok erőszakosságot és kárt követtek el a szomszéd vármegyék lakosaival szemben. Először Rudolf dekrétuma törölte el a megye önállóságát. Az 1596. évi VII. dekrétum 4. cikkelye »míg Somogy vármegyének a helyreállítása bekövetkezik«, minden nemest és kapitányt — lett légyenek azok akár belföldiek, akár idegenek — továbbá minden rangú és rendű lakost Zala vármegye fő és alispánjának és szolgabíráinak jurisdictiója alá vetett, Báthori István somogyi főispán és babócsai birtokos kivételével. Hiába kísérelték meg 1599-ben Schwarzenbergék és Pálffy Miklósék a megye visszafoglalását, 1600-ban még a megmaradt várak is török kézbe kerülvén, az egész megye véglegesen Zala vármegye székhelyén kereshette a maga jogait az említett törvény új megerősítése: az 1608-i koronázás után kiadott I. dekrétum 22. cikkelye alapján. Az 1596. évi VII. dekrétum 4. cikkelye Somogy vármegyét Zalához csatolta. »Es minthogy Somogy vármegye, Babócsa és Komár várakat kivéve, egészen a török uralom alatt áll, és ebben a vármegyében eddigelé semmiféle törvényszéket nem tartottak; a nemesek és kapitányok meg a katonák, úgy a belföldiek, mint az idegenek, akik ezekben a várakban laknak, a büntetlenül maradás reményében a szomszéd vármegyékben és ezeknek lakóival szemben igen sok erőszakosságot és kártételt követnek el. 1. §. Megállapították, hogy az ilyen nemeseket, és nemkülönben kapitányokat is, akik azokban a véghelyekben laktak, legyenek akár belföldiek, akár idegenek, valamint a
