Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

IV. Somogy a török hódoltság idején (1526—1686)

„...egy asztalhoz beférünk amennyien vagyunk, az mi kevesen vannak is, annyira megrettentek, hogy ez két nap mind kimennek belőle, ezért kérjük kegyelmedet, mint bizott urunkat, hogy kegyelmed szóljon az kegyelmes úrnak, hogy az ház ne essék ilyen kézen pogány kézbe, mert ha őnagysága gondot nem visel róla, harmad, vagy másod napig ez megtörténik." III. A másik sürgős levél Zrínyi Miklóshoz íródott: „Nags: irhattywk. hog' inmar nappya hog' Kapos warat az tewrewk erwssen Iwtetti es tewrwti ug' annyra, hog' eg' bástyát es az kapwut igyen el rontatta, mostan az árkot fawal, aggal tewltyk, az Kapós wyzwtys Kechyelnél az war alol el foktak, az benne walok ky altnak, hog' az Istenért nagsagod az vrakkal egyetembe ne hannaya, mert nem sok ideyg meg' wezyk..." „Nagyságod: ezt írhatjuk, hogy immár ötöd napja, hogy Kapós várát a török erősen löveti és töreti ugyanannyira, hogy egy bástyát és a kaput így elrontotta, most az árkot fával, ággal töltik, a Kapós vizét is Kecelnél a vár alól elfogták, a benne valók kiálltának, hogy az Istenért nagyságod az urakkal egyetemben ne hagyja, mert nem sok ideig megveszik. Egy néhányszor nagyságod: minden dologról bizonyossá tettük, mert e háznak megtartására nem vagyunk elegen, az elmúlt éjjel az udvarbíró is, darabontokkal egyetemben kiszökött belőle, egy néhány szegény katona vagyon, kik soha netalán szakállas sem volt kezébe, nem hogy lőni tudna, most is minden nap körülünk vannak, meghigyje nagyságod, hogyha e két nap nagyságod Kaposvárt meg nem segíti, ezek akik kevesen vannak, mind kimennek belőle, az török kész házba száll be, ki lészen e földnek nagy veszedelmére. Ami kevés hajdú benne volt is, tudja nagyságod, hogy fizetetlenek, azokban nem sok vagyon, ott a fizetetlenségnek nem mi vagyunk oka, a háznak megtarthatásának is nem mi ieszünk oka, mert néppel szoktak házat megtartani, mert valakinek könyörgünk, csak papirossal segítnek-, sem lovaggal, sem gyaloggal nem, azért könyörgünk nagyságodnak, hogy nagyságod keressen oly okot benne, hogy ne essék e ház pogány kézbe, mely lészen mind ez egész földnek veszedelmére, ha el kell rontania, rontassékel, vagy ha meg kell maradnia, nagyságod az urakkal egyetemben siessen Kaposvár segítségére, mert csak addig leszen Korotha keresztyéné, míg meg nem veszik Kaposvárát. Isten tartsa meg nagyságodat. Ex Korothna 12 die 7-bris 1555. Gregorius Horvát ac Nicolaus Kobak. « (A levél első bekezdését XVI. századi nyelvünk eredeti szövegével is bemutattuk, majd mai nyelvre átírva közöltük az egészet.) Kaposvár „megvétele és elvesztése" után Korothna, Bajom és Mérő „elégetése és pusztánhagyása" is bekövetkezett csak hamar. A várakból elszöktek a katonák, — mint Balka István írta 1556-ban Szenyérről is — „mind szöktön-szöknek, gyakorta jöttön-jönnek embereink, kik azt mondják, hogy mind azon tanácskoznak a törökök, hogy mi módon reánk gyújhassák, vagy hagyhassák a palánkot, amennyien mi vagyunk, nemhogy ilyen nagy palánkhoz elegek volnánk, de csak egy bástyára is kevesen volnánk. " Közli: Szalay Ágoston: Négyszáz magyarlevél a XVI. századból. Pest, 1861.161 — 163. o.