Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

IV. Somogy a török hódoltság idején (1526—1686)

zsellér, Bwthor Bálint özvegye, Nagy Máté zsellér özvegye, Kowacz János zsellér özvegye, Weres József, Korom Bertha ( = Bertalan) zsellér, Érsek Gergely, Gende Gergely, Nagy Pál zsellér, Gylos Ambrus, Wy Máté, Lanthos András, Gende János zsellér, Tóth Péter zsellér. Ezek valamennyien - a zsellérek kivételével - negyedtelken élnek. A régi lajstrom szerint ugyanott, tehát Chychon 99 negyedtelek volt, s ezen felül volt még 10 fél negyedtelek (= nyolcadtelek) is. Ok maguk azt mondják, hogy minden negyedtelekhez 12 hold szántó tartozott. A telki állományhoz tartozó kaszálójuk nincs, de van néhányuknak benn az erdőben saját írtásrétje, ezeket az egyes telkekhez örökjogon bírják. Van két mérföld hosszú, egy mérföld széles makktermő erdőterületük; úgy beszélik, hogy ez az erdőség vadban is igen gazdag. Legelőterületük is igen nagy bőségben van. S még azt is elmondották, hogy a szomszédos falvakbeliek is műveltek itt földet, sőt: más, kupecféle emberek is szoktak az uradalmi tisztektől pénzért legelőt bérelni. Van a határukban egy, már egészen kiszáradt medrű patak; úgy mondják, hogy valamikor ezen a patakon a jobbágyoknak hét malma is dolgozott, s e malmok után soha, semmit sem fizettek a várbirtok urának. Adójukat éppúgy fizetik, mint az iharosi jobbágyok. (Iharos falunál, a 16. ívoldalon viszont ezt írja az urbárium: »Mihald falu lakosaival mindenben azonos az adózásuk, kivéve azt, hogy a hízott sertés helyett, megváltásképpen csakk 1 Ft-ot kell fizetniük, a hízott ökör megváltásaképpen pedig csak 100 krajcart« - azaz 1 és kétharmad forintot. - A ford.); a hízott ökör és sertés megváltásáért is ugyanannyit fizetnek, mint azok. Az élelmiszereket is éppen úgy adják; ha pedig valaki a megyebeliek közül a Gyoltai erdőségben kaszálni akar, akkor az köteles az ispánnak egy kappant és 4 darab parázson sült kenyeret (fumolyt) adni. Szolgáltatásaikat úgy teljesítik, a kocsmáitatást is úgy gyakorolják, mint a többi jobbágy, az ország törvénye szerint.« Forrás: OL.U.etC. Fasc. 29. No. 9. 32. 1551-1562. Jobbágylevelek Népünk gazdasági elnyomorításában a földesurak mellett az uradalmi tisztek harácsolása, a török megszálló hatalom zsarolása, a császári zsoldosok fosztogatása s valamennyi súlyos állami teher: adó, katonai beszállásolás és szállítás, erődítési munka, a porció (amelyet a nép találóan: »némettartásnak« nevezett el) a jobbágy vállaira nehezedtek. A várak lovas őrségei és főként délszláv zsoldosai állandóan portyázták a hódoltsági területeket és harcban álltak a végbeli huszárokkal, akik csapatostól jártak Csobáncról, Keszthelyről, Szigligetről, Szentgyörgyről, Egerszegről és még távolabbi helyekről a megye területére, hogy a királynak, a földesúrnak és a pannonhalmi apátnak az illetékes tizedet s különféle adókat az erdők, a mocsarak és a dombok között megbúvó s egyre elvadultabb tájak településeinek parasztjain megszedjék. így adóztak egyszerre négy-öt felé is: töröknek, királynak, földesúrnak és egyháznak, főképpen a különféle zsoldosoknak, s e helyzet igen sokszor so