Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

III. A magyar középkor Somogy vármegyéje (V—XVI. század)

úrnak a szokásos módon írjátok meg. Kelt Visegrád-on Keresztelő szt. János fővétele ünnepét követő hetedik napon, az Úr ezerháromszáznyolcvanhetedik esztendejében. 1387. aug.30." Forrás: OL.DI. 69995. sz. 24. 1498. január 6. Somogy vármegye címeres levele és első pecsétje Somogy vármegye címeres levelének kelte (1498. január 6.) előtt Somi Józsa temesi ispán és az ország első részeinek főkapitánya, valamint Butkai Péter, Somogy vármegye ispánja kérvényt nyújtott be a királyhoz, a maguk, továbbá a megye nemesei és más birtokosai nevében, s kérték a vármegye részére címer adományozását. II. Ulászló a kérésnek eleget tett és egyszerű kiváltságlevél (privilégium) kiállítását rendelte el a magyar vármegyék sorában elsőként. A címeres levél felhatalmazása alapján a vármegye pecsétnyomót is vésetett. Ez a pecsét is a legrégibb a maga nemében. II. Ulászló által kiállított címeres levelet ma is gondosan őrzi Somogy megye levéltára. A levéltárnak egyébként ez az egyetlen olyan irata, amely még 1526 előtt keletkezett, azóta megszakítás nélkül a megye birtokában van. A címeres levél eredeti szövegét és fordítását Borsa Iván közölte Somogy megye múltjából című Levéltári Évkönyv 15. kötetében. A megyei armális magyar fordítása: „Mi, Ulászló, Isten kegyelméből Magyarország és Csehország stb. királya jelen (oklevelünk) tartalmával adjuk emlékezetül mindazoknak, akiket illet, kinyilvánítván, hogy ámbár a királyoknak és a fejedelmeknek általános feladatuk, hogy valamennyi alattvalójuk érdemeit méltó módon viszonozzák, mégis azok érdemeinek bőkezűbb jutalmazására kell figyelniök, akikért nemcsak hűségük és odaadásuk tisztasága, hanem munkásságuk sokszoros hálája is szavatol. így, mivel mi is egyrészt megkaptuk híveinknek, a nagyságos Somi Józsának, temesi ispánnak és országunk alsó részei főkapitányának s a vitézlő Butkai Péternek, e Somogy vármegye ispánjának kérvényét, melyet ők a maguk, valamint Somogy megye nemeseinek és más birtokosainak személyében és nevében felségünknek ez ügyben terjesztettek elő, másrészt lelkünkben forgatva és folytonos elmélkedéssel mérlegelve említett híveinknek, e Somogy vármegye nemeseinek összességükben és egyenként minden dologban híven és állhatatosan mutatott hűségét és önzetlen szolgálatait, amelyeket ők régóta mindenekelőtt Magyarország szent koronájának, majd elődeinknek, Magyarország királyainak és végül nekünk is tettek azt követően, hogy Isten kegyességéből e királyi méltóságunk csúcsára jutottunk; akiket, jóllehet szerencsés megkoronáztatásunk után kimondhatatlan károkat és veszedelmeket szenvedtek a felséges fejedelemnek, Miksa úrnak, a rómaiak és Magyarország stb. királyának, igen kedves rokonunknak, aki ezorszáunkra áhítozott és azt különféle módokon fosztogatta, népeitől és hadseregétől — semmiféle rémítgetéssel, semmiféle fenyegetéssel, végül semmiféle veszedelmekkel sem tudtak eltántorítani vállalt hűségük kötelezettségétől; akik azonban minden veszedelmet és a sors változásait felkészült lélekkel és szilárd hűséggel viseltek el; de nemcsak ezekre, hanem ennél nagyobb dolgok vállalására is készek lettek volna a mi helyzetünk és a közjó érdekében, ha erre szükség lett volna. Mi tehát meg akarván mutatni királyi