Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

III. A magyar középkor Somogy vármegyéje (V—XVI. század)

való s fent említett négy szolgabíróval együtt elhatároztuk, hogy a fentebb felsorolt férfiakat, bárhol és bárkinél is találják meg őket, halállal kell büntetni bármely törvényszék hangos ítélete nélkül; birtokaikat pedig az ezen gonosztevők által az előbb mondott Istvánnak — amint azt fentebb megírtuk — okozott károk fejében átadattuk a sokszor mondott Istvánnak, örökre szólóan. Kelt Segusd-ben, Szent Mihály arkangyal ünnepének 22. napján (október 20-án), az Úr 1301. esztendejében." Forrás: A gróf Zichy család okmánytára, I. köt. 117. sz. B) „Mi, Miklós mester, somogyi ispán és ugyanezen vármegye szolgabírái emlékezetül adjuk, hogy egy előbbi levelünk tartalma szerint Bugar-nak mondott István mester huszonöt személlyel együtt Ders fia Miklós ellenében Vach-i István fogságban tartása és (birtokának) elpusztítása tényéről az Úr Epiphaniájának ünnepe utáni szombaton (január 12-én) előttünk esküt tenni tartozott; eljővén pedig ez a nap, ő — ahogyan tartozott — esküjét letette előttünk, s hogy ennek ő eleget tett és ezt megcselekedte, bizonyítjuk. Kelt az előbb mondott szombaton, az Úr 1320. esztendejében." Forrás: Zichy-okmánytár, I. kötet 201. sz. C) „Pál mesternek, Somogy vármegye alispánjának és a szolgabíráknak, a nemes és emberséges férfiúknak, tiszteletre méltó barátainak a somogyi Szent Egyed monostor konventje őszinte barátságot és megbecsülést. Nemességtek levelét tisztelettel vettük, ahogyan illett, amely levélnek szavai a következőek: Az Istent félő és Istennek elkötelezett férfiúknak, a somogyi egyház konventjének, tisztelendő barátaiknak Nagy (Magnus) Pál, Leusták mester, somogyi főispán alispánja és ugyanazon vármegye szolgabírái tisztelettel köteles barátságukat. Azt mondják nekünk Patha-i Wethé-nek mondott Miklós fiainak: Lászlónak, Renoldnak és Jánosnak, valamint az ugyancsak Patha-i István fia Lászlónak a nevében, hogy Almamellyk-i Lankrét fia Beke fia Kozma szolgáival, Pesny-i Pállal, Kelemen fia Jánossal és Kosával, valamint Gonas-i népeivel, vagyis jobbágyaival Szent László király legközelebb elmúlt ünnepén (június 27-én) fegyveres és hatalmaskodó kézzel azok Hozyothoty nevezetű birtokára törvén, az ottani népeket ruháiktól és dénárjaiktól ellenség módjára megfosztotta és közülük nyolc jobbágyot halálos sebekkel megsebesített, miközben pereskedés áll fenn közöttük, mivel földjeiket, amelyek mondott birtokukhoz, Pathá-hoz tartoznak, a most folyó esztendőben az említett Gonach-i jobbágyaival saját hatalmából fclszánttatta, az ő nem kevés kárukra és fogyatkozásukra. Ezért tehát barátságtokat jelen levelünk által szorgalmatosan kérjük, hogy küldjétek ki tanúbizonyság gyanánt egyik hitelre méltó embereteket, akinek jelenlétében Ezpete-i Balázs, vagy Fyles-i Egyed fia Mihály — egyik távollétében a másik —, ami emberünk mindenkitől, akitől csak illik és lehet, megtudakozza és kikutatja az előbb elmondottak felől a teljes igazságot, s mindezek után írjátok meg nekünk barátságosan ezen igazságot, amiképpen az számotokra nyilvánvalóvá válik. Kelt Sumugwarott, a Szent Margit szűz és vértanú ünnepe előtti legközelebbi szombaton (július 10-én), az Úr 1344. esztendejében. Mi tehát barátságtok jogos és a törvénnyel megegyező kéréseinek engedelmeskedvén, az előbb mondott Ezpete-i Balázzsal, a ti emberetekkel együtt kiküldöttük Péter deákot, a mi aljegyzőnket és hitelre méltó emberünket tanúbizonyság gyanánt az előrebocsátottak megtudakozása végett, akik is végre hozzánk visszatérvén, megegyező értelemmel jelentették nekünk, hogy ők az Apostolok szétküldésének ünnepe