Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VIII. A Tanácsköztársaság Somogyban (1919)

A dunántúli nagy- és kisbirtok nyershozamának alakulása Év Nagvbirtok P Kisbirtok P Nyershozamtöbblet % 1932 1933 1934 1935 1936 1937 136,78 114,15 129,35 146,53 167,46 161,53 150,61 140,55 146,53 161,94 189,27 192,50 10,1 23,1 13,3 10,5 13,0 19,1 A táblázat szerint a kisbirtok nyershozama 10-23%-kai volt nagyobb a nagybirtokénál a felsorolt esztendőkben. Az egységnyi területen nagyobb termelési értéket előállító kisbirtok nyershozamtöbbletét nemcsak üzemtípusának és állatsűrűségének a révén tudta elérni, hanem — mindenekelőtt — munkaintenzitásának a fokozása, a család összes munkaerejének a végsőkig való kihasználása által. Az OMGE »Mezogazdasagi üzemi eredmények 1941-ben és az 1942. évi értékesítési, beszerzési és pénzforgalmi eredmenyek« című kiadványa szerint az 1 kat. hold mezőgazdasági területre eső készpénzbevétel a Dunántúlon 1941-ben 221,92 pengő volt a nagybirtokon, a kisbirtokon pedig 247,29 pengő. Egyszóval a dunántúli kisbirtok, közte a somogyi is, 11,4%-kai felülmúlta a nagybirtok készpénzbevételét.

4 Ezt az eredményt tudta felmutatni megyénkben az a kisbirtok, amelynek több mint a fele — országosan is — az életképesnek tartott kb. 12 — 15 kh-as »üzemminimum« keretnél szűkebb üzemi viszonyok között munkálkodott. így nemcsak kevés földterülete, hanem szétszórtsága és eldaraboltsága is okozói voltak üzemi hátrányának. A termésátlagok stagnálása egyenes következménye volt a kevés és rosszul kezelt trágyahozamnak és a gyatra trágyagazdálkodásnak. (Igaz, hogy a holdankénti 200 q középerős trágyafelhasználás sem a kisbirtoknál, de a törpebirtoknál, sőt a közép- és a nagyüzemeknél sem valósult meg!) De a fogattartás súlyos üzemköltsége következtében fellépő féleredmények, amelyek a széttagoltság következtében alig tudták a vetőgépet kihasználni a kisparcellákon — mindez kb. 20% -os kézi vetésű vetőmagpazarlást okozván, majd az utak, a dűlők, a barázdák, a földvégek, a vízmosások stb. — a termelésre fogható területek kb 50%-a — ugyancsak termést csökkentő tényezők, és az osztatlan kezelésben lévő s nem művelt erdők, legelők, kaszálók és rétek minősége is hozzájárultak a terméseredmények rontásához. Ha mindehhez még hozzávesszük Juhos Lajos kutatásai alapján, hogy »a kisgazda 1932-ben 20%-kai adott el a nagybani árak alatt, s 26 %-kal vásárolt azok fölött«, akkor igazat kell adnunk számításainak, amelyek szerint a szélesre nyitott agrárolló következtében a kisbirtok vesztesége felért egy 10 holdas gazdaság 230 pengős jövedelmével. A vizsgált 126 dunántúli parasztüzemből nyereséges üzem (5% feletti tőkekamatozással) mindössze csak 6%, 0,5%-os kamatveszteséggel dolgozott 34%, veszteséges üzem pedig a gazdaságok 60%-a volt.

5 A kisbirtokosok helyzeténél jóval rosszabb feltételek között tengették életüket a törpebirtokosok és a kishaszonbérlők, valamint a föld nélküli bérmun-