Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VIII. A Tanácsköztársaság Somogyban (1919)

szó, amelyeket a 6650/1920. ME számú rendelet alapján a kormányzó adományozott azokból az ingatlanokból, amelyeket magánszemélyek vagy testületek e célra felajánlottak „a magyar állam védelmében kitűnt"... „feddhetetlen honfiak részére a haza el nem múló hálája jeléül"... „aképpen, hogy az adományozott ingatlanhoz meghatározott közszolgálatok teljesítésének a kötelezettsége fűződött. " Talán nem lesz érdektelen arra rámutatni, hogy az ellenforradalom a minimális birtokreform törekvéseit megelőzően — amikor köztudottan kevés volta felosztásra igénybe vehető földterület — milyen feudális színezetű, vazallust allűrökre ragadtatta magát a kormányzó és a kormányzat. Nem véletlen, hogy az angol külügyminisztérium, amikor mindezt a tudomására hozta a Budapesti Brit Misszió 1920. szeptember 4-én, két találó megjegyzést vezetett rá „pro domo" az ügyiratra: 1. a hűbéri feudalizmus jelenlétét („This is pure feudalism of the Carolingian era") 2. A másik megjegyzés pedig tudatosan célzatos kérdést rejtett magában: vajon milyen közszolgálatokat kell kötelezően végezni az adományosnak? (azaz „What the certain public duties"?) Talán a kommunizmus leverését? („The supression of Communism?") Úgy hisszük, ezúttal sem állt messzire az igazságtól a brit diplomácia jól értesültsége. Noha ezekben az években a földreform céljaira — általában — mindenütt kevés földterület állt rendelkezésre a megyében, mégis a vitézi szék megyei kapitánya 142 kh tartalék területet tudott kishaszonbérletbe adni Hobolon a hadirokkantaknak, hadiözvegyeknek és egyéb földnélkülieknek. De feltűnő volt az is a megyében, hogy a 30-as évek kezdetén — főként 1932-ben — rendkívül elszaporodott a viszonylag magas bérleti díjért kishaszonbérletbe adott vitézi telkek száma. E folyamat mintha bizonyítani látszott volna az új ellenforradalmi „nemesség"-nek a földtől való elfordulását, hűbérként kívánva csak telkeit kezeltetni, s beszedni a bérbe vevőktől a jövedelemkiegészítő bevételeket. E bérleti szerződéseknek a feltételei talán a legsúlyosabbak voltak a megyében, még a telekadót, valamint az egyéb közterheket és biztosításokat is mindenkor a bérlőkre hárították át. De a q-án felüli búzabérleti díjtételeken kívül is mindenütt kikötötték a bérbeadók részére a „búza béren felüli" 6 pengő boletta fizetésének a kötelezettségét is. Ilyen bérleti szerződésekről van tudomásunk 1932-től — többek között — Marcaliban, Lengyeltótiban, Szőlősgyörökön, Kapospulán, Somodoron, Csurgón, Somogyjádon, Somban, Sávolyban, Somogysimonyiban, Iharosberényben, Szigetváron stb. Különösen súlyos bérleti feltételeket szabtak a vitézi telkek után Felsőzsitfán: magyar holdanként 2,10 q búzát, amelyet még a bolettaértékkel is megtetézték. Toponáron 2,5 q minősített első osztályú búzát, amit ugyancsak megfejeltek telekadóval, Fonyódon pedig évi 30 pengőt katasztrális holdanként. A szerződések mindenütt előírták a telkeken való lelkiismeretes gazdálkodást; a tarlóbuktatást és az őszi mélyszántást mindenkor a bérlők elmulaszthatatlan kötelezettségévé téve. De előírták a rétek — évente egyszeri — megfogasolását, s szerbtövistől való megtisztítását is. Mindezeken túl a vitézi szék megyei kapitánysága még a telkeken való bérleti gazdálkodást is ellenőriztette közegeivel, vigyázva arra, hogy a telkeken egyetlen hold se maradjon parlagon. 1934. febr. 4-én még arra is kísérletet tett a vármegyei vitézi szék, hogy egy mezőgazdasági albizottságot alakítson a vitézi intézmények és a mezőgazdasági kamara közreműködésével a vitézi telkeken való mezőgazdasági termelés érdekében. De tudunk