Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VIII. A Tanácsköztársaság Somogyban (1919)

1933. április 18. »Az iskolát pedig valóságos balkánizmus jellemzi« Tarr Mária Homokszentgyörgy községhez tartozó mariettapusztai tanítónő kérvénye a közoktatásügyi miniszterhez: »Nagyméltóságú Miniszter Úr, Kegyelmes Uram! Rettenetes nyomasztó nyomorom késztet arra, hogy Nagyméltóságodhoz forduljak. A mariettapusztai r. k. hitközség által fenntartott felekezeti iskolában uralkodó lehetetlen állapotokról óhajtok Nagyméltóságodnak beszámolni, azon alázatos kéréssel, hogy a szükséges intézkedéseket megtenni kegyeskedjék. Fizetésemet a hitközség 193L október hótól kezdődően nem folyósította az iskolaadó behajtatlansága miatt. Ezen idő alatt a gazdasági nyomor közepette, jóakarattal, a szó szoros értelmében küzdve a legnagyobb nélkülözéssel — kötelességemnek eleget tettem. A legprimitívebb életszükségleteimet értékeim eladásával elégítettem ki, jelenleg mindenből kifogyva, megbetegedve, felelősségteljes kötelességemnek nem tudok eleget tenni, mindaddig, míg fizetésem kézhezvételével legalább a létminimum ismét nem biztosíttatik. Kenyér nélkül, lerongyolódva, valósággal gúny tárgyává válok a pusztának, ahová kötelességem állított, mert hisz cipő nélkül, ruha nélkül még az iskolába sem mehetek tanítványaim közé anélkül, hogy a legkisebbtől a legnagyobbik gyermek lealázó suttogásának ki ne tegyem magam. Az iskolát pedig valóságos balkánizmus jellemzi. Rendszeres néptanítást a legszükségesebb eszközök hiányában folytatni nem lehet. Kréta, tinta, haladási napló egyaránt hiányzik, melyeket most már magam sem vehetek meg hihetetlen nyomorom miatt. Lehetetlen így kötelességteljes, eredményes munkát végezni. Úgy személyem, valamint az iskola körüli panaszokra vonatkozóan felettes hatóságaimat ismételten megkerestem, azonban eredménytelenül immár két éven keresztül. Ismételten hangsúlyozom, minthogy eredménytelen volt az összes közigazgatási fórum előtti panasztételem, nyomorom késztet arra, hogy Nagyméltóságodhoz forduljak orvoslásért, mert a leírt állapotok között nem tudom a legjobb akarat és kötelességtudás mellett sem folytatni munkámat, mindaddig, míg kérelmem elintézést nem nyer, hogy létminimumhoz jutva, legalább a legszerényebb emberi sors biztosíttassák felelősségteljes munkám gyümölcséül. Nagyméltóságodhoz esedezik meghallgatásért és kérésemnek elintézéséért Nagyméltóságod legalázatosabb szolgája: Tarr Mária tanítónő. Marietta, 1933. ápr. 18-án.« Az iskolaszéki elnökség elismerte a tanítónő jogos panaszát, s elmaradt fizetésének legfőbb »kerékkötőjét« Quentell Ede köblösi birtokos személyében látta, aki »üri becsületszavat« adta ugyan adóhátraléka befizetéséhez, azonban iskoladót nem volt hajlandó fizetni. Az iskolaszék kamatmentes kölcsönt vett fel a tanítónő hátralékos illetményének a kifizetésére. Forrás: Somogy vármegye Közigazgatási Bizottságának iratai 90/2/1933.