Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VIII. A Tanácsköztársaság Somogyban (1919)

A gyermekek éjjeli sírása a munkások álmát zavarja. A miniszteri rendelet ezért határozottan előírta, hogy a családokat külön kell elhelyezni. Az orvos azt javasolta, hogy gazdasági szakértő szálljon ki, állapítsa meg, hogy az uradalom nem tesz eleget a miniszteri rendeletnek, a legelemibb egészségügyi intézkedések tételére utasítsa, vagyis készíttessen árnyékszékeket, szereztessen be szalmazsákokat, különítse el a trahomásokat, stb. Június hóban a körorvos ismét megnézte Középnyirespusztán a munkások elhelyezését, s azt még mindig zsúfoltnak találta. A helyiséget nem tisztítják, tele van bolhákkal. Az ivásra kijelölt kút szennyezéstől való megóvására semmi sem történt. Árnyékszék sem készült, mindenütt piszok volt és bűz. Az augusztusi vizsgálat még mindig egészségtelen állapotokat talált. A kenyereket nem takarták le, a konyhában változatlanul egy cselédcsalád lakott, s az árnyékszék sem épült fel a közelben, így a fertőzés gócát sem számolták fel. A kút fedetlen, a munkáslaktanyát nem takarítják megfelelően, a szalmazsákok igen porosak, mert a padláson árpát tartanak, és amikor forgatják, a padlódeszkák közt az ágyhelyeket elárasztja a por. Az ablakok egy részét deszka borítja, más részét semmi. Ez veszélyezteti az egészséget. Az intéző válaszában ezeket a kifogásokat azzal hárítja el, hogy ősszel az uradalom renováltatni fogja a házat és akkor rendbe téteti az ablakokat. A közigazgatási hatóság általában szemet hunyt a fentiekben részletesen vázolt súlyos munkáslakás-hiányosságon, elfogadta az uradalmak kifogásait, melyek mindent a gazdasági válsággal magyaráztak.« Forrás: Kaposvári járás főszolgabírói iratai 3549/1930. sz. a. Közli: T. Mérey Klára: Az agrárproletárok élete Somogyban 1929-1933. Dunántúli Tudományos Gyűjtemény 45. Series historica 22. Budapest. 1963. II. »Beeresztik az istállóba a munkasokat« A gazdasági cselédség két nagy rétegének: az uradalmi cselédeknek és a hónapos időszaki munkásoknak, a sommásoknak a lakásviszonyairól nemcsak a korabeli tisztiorvosi jelentések, hanem a népi írók bátor kiadványai is megdöbbentő adatokat tártak a világ elé. A pusztai szállásokról, a summások elhelyezésére szolgáló barakkokról és istállókról hiteles képet közölt Döbrököz népköltője: N. Kovács István: »Ha majd egykor jő a tavasz újra, Pusztákon megkezdődik a munka. Kiszórják az istállóból a rothadt kuff

er darabokat. Beeresztik az istállóba a munkásokat. Elkiáltja harsányan az öreg csoráás, Hajrá kifelé csorda, itt van a felváltás. Hó, ha, hű, ott az ajtó kifelé, egye fene a szemeteket, Munkások foglaljátok el a helyeteket. Igy látják el szállással a szegény munkást, Hogy az ökörcsoráával váltják fel egymást, Nagy a műveltség, fejlődik a kultúra, De hát nem illik hozzá a munkások nyomora. « Forrás: Illyés Gyula: Puszták népe. Bp. é. n. Negyedik kiadás. 243. o.