Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)
VIII. A Tanácsköztársaság Somogyban (1919)
A választást indítványozó inkei jegyző — már sejtve valamit a politikai kulisszák hátteréből — az alábbiakban foglalta össze indokait: »A Kegyelmes Úr érdemeit itt méltatni is feleslegesnek tartja, mert az ország összes lakossága előtt felekezeti és nemzetiségi különbség nélkül köztudomású dolog, hogy a reánk nézve szerencsétlen véget ért világháború következtében végzett területi lekapcsolások után fennmaradt Csonka-Magyarországot a teljes feldarabolástól egyedül ő, a Kegyelmes Úr mentette meg. Az ő nagy tudása, szívós akaratereje és megfélemlíthetetlen bátorsággal végzett széles körű munkálkodásának köszönhető az is, hogy országunkban a személy- és vagyonbiztonság újra helyreállt s a nagyantant által országunk terhére kinevezett s az állam pénzéből évenként milliárdokat felemésztő főbiztosi állás is megszűnt. Tudja azt is, mindenki, hogy a Kegyelmes Úr edélyi nagy terjedelmű birtokait s ezzel kapcsolatosan a családjának a földi jólétét is feláldozta, saját életét pedig kockára tette a hazáért. Kegyelmes Úr a díszoklevelek nélkül is meg van győződve arról, hogy az ország lakosságának túlnyomó része szeretettel és bizalommal viseltetik iránta. De mivel mindezekről a külföld kellőleg informálva nincs, mert az ellenséges államok által bőségesen dotált külföldi sajtók az igazság és valóság helyett inkább koholt hazugságokat terjesztenek, azért a községeknek ilyetén megnyilatkozására nagy szükség van. A bizonyos díszpolgári oklevélről ugyanis a külföld minden körülmények között tudomást szerez s azokból tiszta képet alkothat magának arról, hogy Magyarország jelenlegi miniszterelnöke minő közszeretetben áll országában. « Világos volt a beszéd, az inkei jegyző tudta tehát — ha a nép kevésbé is —, hogy a falu díszpolgárságára a miniszterelnök-bérlőnek igen nagy szüksége van. Meg is született az egyhangú határozat és indoklása: »A képviselőtestület egyhangú határozattal kimondja, hogy gróf Bethlen István miniszterelnök Úr Önagyméltóságát Inke község díszpolgárává ezennel megválasztja s egyben magáévá teszi előadó körjegyzőnknek azt az indítványát, hogy a díszpolgári oklevél másolata úgy a körjegyzői hivatal, mint a községi bíró részére szereztessék be s a hivatalos helységben állandóan kifüggesztve tartassék. Indok: A képviselőtestület a Kegyelmes Úr díszpolgárrá választását annál nagyobb örömmel és lelkesedéssel mondotta ki, mert neki Inke községben van a gazdasága és itt évenként több hónapot tölt el. Ezen felül pedig a község anyagi helyzetén már eddig is sokat lendített s kilátás van arra, hogy a jövőben is szívén fogja viselni kis községünk érdekeit s jó tanácsaival mindig segélyezésére lesz községünknek. « Azt, hogy »mar eddig is sokat lendített a község anyagi helyzeten«, azt már láttuk, azt pedig, hogy milyen újabb »jó tanacsaval« »segelyezte« a községet — ám lássuk! Következő »segélyezése« az volt, hogy bérletéből 8 kat. holdat vásártér céljára át akart engedni, holdanként 5 q búza évi bérért. A község képviselőtestülete rendkívül magasnak tartotta díszpolgára bérleti összegét, »mert — mint határozata mondotta — kat. holdanként 5 q búza árat a község nem fizethet, mert ennyit az évenként tartandó 4 országos vásár semmi körülmények közt nem jövedelmezhet, ráfizetni pedig a községnek nem áll érdekében.« Két évvel később — miután a község díszpolgárának közbenjárására a kereskedelemügyi miniszter engedélyezte a vásártartást — a község csak 4 kat. holdat tudott bérbe venni évi 20 q búza áráért. Forrás: Inke község képviselőtestületi jkv. 7/1923,14, 21/1925, 23, 29/1926, 8/1929, 2/1933. sz. Alispáni iratok 28047/1924, 28042, 21960/1925. sz.
