Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)
VIII. A Tanácsköztársaság Somogyban (1919)
1926. aug. 17. Gróf Bethlen István inkei díszpolgársága 1923. nov. 12-én rendkívüli közgyűlésre ült össze Inke község képviselőtestülete. Ekkorra érkezett meg Somogy vármegye Közigazgatási Bizottságának gazdasági albizottságától az értesítés (233/1923. sz.) arról, hogy Hohenlohe Kraft Keresztély herceg, somogyszobi lakos, Inke község határában elterülő ingatlanait 1923. szept. 1-től 1935. aug. 31-ig tartó 12 esztendőre haszonbérbe adja gróf Bethlen István miniszterelnök, budapesti lakosnak. A képviselőtestület a jogügyletet tudomásul vette s jegyzőkönyvben is megörökített azon hivatalosan megfogalmazott örömének adott kifejezést, hogy »egy hazafiassága miatt összes birtokától megfosztott s a haza megmentésén, úgy bel-,mint külföldön önfeláldozó szolgálatot teljesítő magyar miniszterelnök került, mint haszonbérlő községünkbe.« A bérlet már 20 éven keresztül, annakelőtte is — haszonbérben kezelt birtok volt, lényegében a jogügylettel csak a bérlő személyében történt változás, ám joggal hihette a község, hogy nemcsak egyszerű személycsere történt, hanem olyan valaki került bérlete révén a faluba, akitől — hiszen az ország kormányának rúdjánál állt — bizton remélheti, hogy a sárba fulladt község szekerének a rúdját is segíti igazgatni, egyszóval a község lakosságának örömét és gondját egyaránt megosztva, jóban és rosszban velük osztozkodik. És most lássuk minek örvendezett előre a község népe, mi haszna lett a községnek abból, hogy az ország kormányának aktív miniszterelnöke került bérlőként az akkor 2088 lelkes somogyi községbe? Először is a kegyelmes úr a község vadászterületére jelentette be igényét. Kérésére az 1925. febr. 28-án tartott képviselőtestületi ülésen egyhangú határozattal 6 esztendőre (1925. aug. 1-től 1931. júl 31-ig) át is engedte a vadászati jogot az új bérlőnek. Később a vadászati jog a »kegyelmes« úr fiáé lett: ifj.Bethlen Istváné, aki már 1933-ban rendkívül magasnak tartotta az évi 377 pengős vadászbért, és dr. Golberger Ödön csurgói ügyvéd-jogiképviselőjén keresztül — a változó gazdasági és pénzügyi viszonyokra s a vad értékének csökkenésére való hivatkozással — a vadászbérlet árának 50%-os mérséklését kérte. Mit tehetett mást a község képviselőtestülete — a szégyenteljes kéréstől pirulva meg is hozta nyomban határozatát — »a mai súlyos gazdasági viszonyok mellett a mérséklést indokoltnak tartotta.« 1925. május 23-án szokatlan kéréssel fordult a »kegyelmes« úr a község képviselőtestületéhez. Arra kérte a községet, hogy a kúriája előtti utcafronton engedje át részére a község tulajdonában levő úttestet a rajta levő gesztenyefákkal együtt. A község ismét nagylelkű volt, a kúria előtti közútból 49 méter hosszú és 3,5 méter széles területet át is engedett a miniszterelnök kizárólagos használatára, szerény csereként csupán annyit kért a rangos bérlőtől, hogy a temető és a szőlőhegy közötti dűlőúton engedélyezze a gyalogjárást a község lakosságának. Mi volt a miniszterelnök harmadik gesztusa a község lakói felé?
