Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

III. A magyar középkor Somogy vármegyéje (V—XVI. század)

miután egyáltalán nem jelent meg egyetlen ellentmondó sem. Ezen föld határainak a futása pedig a jelek által a következőképpen ismerszik meg, amint azt a ti emberetek jelentette: az első határ egy határfa gyanánt megjelölt diófánál kezdődik Budouk föld mellett, a nyugati részről. Innét a Balaton részei felé halad és megérkezik egy nagy úthoz, amely út tudniillik az északi rész felől a vár földjét, a déli rész felől pedig Mozov előbb mondott unokáinak a földjét választja el egymástól. Innét a keleti részek felé fordul és egyenesen haladva egy diófához érkezik, azután egy kevéssé a Balaton részei felé hajolván, onnét a keleti részek irányába tart és a hegy tetején haladva egy szőlőhöz érkezik és azon szőlő mellett, a Balaton irányából van egy földből felhányt határjel. Azután ugyanazon a hegytetőn a déli részek felé hajolva megérkezik egy nagy úthoz, majd ugyanazon út mentén a nyugati részek felé fordul és megérkezik az ugyanazon Besenew-i Szent György vértanú egyház földjéhez a mondott egyházhoz közel és ott befejeződik. — A ti fent nevezett emberetek, miután a már mondott Besenew föld birtokszomszédaitól kérdezősködött, azt is megtudta, hogy Pál fia Fanch mester, Botyan-i Marcell rokona öt esztendővel ezelőtt, Szent Mihály arkangyal ünnepe táján hatalmaskodva rátörvén Vrba fia Balázs és fivérei Besenew-nek nevezett birtokára, ezen Balázst fogságba vetette, másokat pedig tönkretett, sőt valakit közülük, tudniillik egy Chotov nevű embert fogságban tartván, meg is gyilkolt, igen nagy kárt okozván a mondott Balázsnak és fivéreinek a szüretre váró szőlőkben, valamint a házak kifosztásával és javaik elrablásával. Kéréseteknek megfelelően tehát oly módon kívántuk nemességteknek mindezt megírni, ahogyan emberetek a mi tanúbizonyságunk jelenlétében elvégezte. Kelt az előbb mondott ünnepnap negyedik napján /november 14-én/, az Úr 1298. esztendejében." /Külzetén: „Péter ispánnak, Iwanka mester somogyi főispán albírájának és ugyanazon vármegye négy szolgabírójának."/ Hazai Okmánytár, VII. kötet, 22. sz. Eredetije Sopron vármegye levéltárában, a Zeke család iratai között; jelzete: 23. 7. sz. III. 1299. „A somogyi Szent Egyed monostor konventje minden Krisztusban hívőnek, a jelenben élőknek és a jövendőbelieknek egyaránt, akik a jelen levelet látni fogják, üdvöt küld mindeneknek az Üdvözítőjében. Mindenkinek a tudomására akarjuk hozni jelen levelünk tartalma által, hogy Feyereghaz-i Éliás fia János az egyik részről, a másik részről pedig az ugyanonnét való András fia Pál és István fia Adrián a maguk személyében élőnkbe járulván, ezen János élő szóval azt a vallást tette, hogy a Feyereghaz és Tykus nevezetű földekben, vagyis birtokokban lévő teljes birtokrészét — amely rokonaitól szállott reá osztály útján, s amint maguk a felek állították, régi határjelek és határvonalak által van elkülönítve — összes haszonvételeivel és tartozékaival egyetemben eladta rokonainak, az előbb mondott Pálnak és Adriánnak húsz márkáért — amely összeget, mint mondotta, teljes egészében fel is vett tőlük dénárokban — , valamint azok örököseinek és örököseik utódainak, örökre szólóan és visszavonhatatlanul való birtoklásra. Ezen dolog emlékezetéül és örök érvényéül pedig a felek kérésére kiadtuk nekik jelen, pecsétünk erejével megerősített oklevelünket. Kelt Szent György vértanú ünnepének tizenötödén /május 8-án/, az Úr 1299. esztendejében, Pál apát egyházi férfiúnak, a mi prelátusunknak, valamint Ábrahám dékánnak, Balázs őrkanonoknak, Miklós éneklőkanonoknak, Mihály kulcsárnak és más testvéreknek a jelenlétében." Hazai Okmánytár, VII. kötet, 232. sz. Eredetije a Festetics család keszthelyi levéltárában. Jelzete: "Simigiensia" 1. sz. alatt.