Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VIII. A Tanácsköztársaság Somogyban (1919)

ellenőrzését, hogy így az esetleg mutatkozó baj még csírájában elfojtva legyen.« Jellemzésül közreadjuk az igali járás »T« tisztjének jelentését a főszolgabírónak: »193. szám T. 1920. Járási főszolgabíró úrnak. Nap nap után nagyobb számú hadifogoly jön haza, mindegyik azonnal jelentkezik a Szociáldemokrata Pártban. Egybehangzóan jelentik, hogy Kun Béla küldte őket haza. Valamennyien a Vörös Hadsereg tagjai voltak. Parancsot kaptak, hogy nézzék meg a családjukat, aztán lépjenek be, ha lehet a magyar hadseregbe. Úgyszintén, tisztán meg nem szállott területről valók is útban vannak. Ez mind veszedelmes agitáto?: Elsőrendű kötelességünk a fenti egyének szigorú ellenőrzése, megkeresem szíveskedjék a jegyzőségeit stb. és a csendőrségeit ez irányban utasítani. J. kikül. »T« tiszt.« A belügyminiszter még 1921. március 24-én is kénytelen volt az alábbi bizalmas rendeletét kiadni a karhatalom (rendőrség, csendőrség) és a közigazgatás szerveinek. íme, a rendelet néhány részlete: Az utóbbi időben mind gyakrabban észlelhető, hogy a kommunista propaganda úgy a városban, mint az ország több helyén egyre komolyabb és nagyobb mértékben kapott lábra. E jelenség szoros összefüggésben látszik lenni az orosz fogságban levő katonáink hazaözönlésével. Kétséget kizáró írásbeli bizonyítékok vannak arra, hogy az Oroszországban működő bolseviki propaganda központ a legnagyobb figyelmét éppen Magyarországra irányította, melyet a világforradalom nyugati bázisául szemelt ki. A Moszkvából irányított propaganda eszközei túlnyomó részben magyar hadifoglyok, kiknek hazajutását éppen ezért mindenképpen elő is segítik. A propaganda módja az un. »földalatti munka«, mely éppen azért, mert titkos működésben merül ki, a legnehezebben ellenőrizhető. A moszkvai bolseviki propaganda központ Moszkvában 1920. szeptember 21-én tartott rendkívüli értekezleteinek határozata szerint az Oroszországban élő magyar nyelvű kommunisták kötelességei Magyarországba való visszatérésük esetén elsősorban a következők: a) Azonnali bekapcsolódás a kommunisták magyarországi pártjának munkájába, ott annak keretében Oroszországban szerzett forradalmi iskolázottságuknak, szervezettségüknek, fegyelmezettségüknek és öntudatuknak megfelelően, áldozatkészség és bátorság tekintetében példát mutatni és elnyomatásból csak nehezen felébredni tudó magyarországi munkásságnak és földmívesszegénységnek, b) Fenntartani az összeköttetést a hadifogságból hazatért, de a kommunista munkában részt vett elemekkel. Ezen elemek összetartása, megnyerése a kommunista párt számára azok révén történhetik legkönnyebben és leggyorsabban, akik az oroszországi viszonyokat ismerve alkalmas módon tudják a közöttük való agitációban és propagandában Szovjetoroszország és a fehér Magyarország közötti különbséget megjelölni és megmagyarázni, c) Különösen figyelembe veendő a Magyarországon reánk váró föladatok tekintetében az a körülmény, hogy a Kommunisták Magyarországi Pártja, földalatti párt, amely forradalmi harcát nem mint uralkodó párt folytatja, az osztályharcot nem felülről vívja, hanem alulról az uralmon levő burzsoáziával és az ennek zsoldjában álló különböző szociáldemokrata frakciókkal szemben. Ennél fogva a Kommunisták Magyarországi Pártjának forradalmi harcában való részvétel még több áldozatkészséget, lemondást és óvatosságot, még több bátorságot, kitartást és elszántságot és egyúttal még több viszállyal való megbirkózást követel, mint a kommunista munka Oroszországban, ahol a Kommunista Párt az immáron uralkodó osztállyá szervezkedett proletariátus és földmívesszegénység vezető pártja, d) A hazatérő kommunista ipari munkások kötelesek belépni a szakszervezeteikbe s azokban, a viszonyoknak megfelelően illegális formában kommunista frakciókat kell alkotniok, amelyeknek feladata nemcsak politikai propaganda, nem csupán minden eszköz felhasználása a szakszervezeti bürokrácia tönkretételére, de az is, hogy gazdasági harcokat idézzenek föl, sztrájkokat organizáljanak, a reakciós szakszervezeti