Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850—1944)

a) Az 1901. január 27-i hetilap a társadalmi élet betegségét vette hasábjaira egy szerkesztőhöz írt levélben: »... társadalmunk beteg, még pedig nagyon beteg; már pedig a beteg embernek orvosra van szüksége, hogy az életnek, családjának és a társadalomnak visszaadassék: épp úgy a beteg társadalomnak is hivatott orvosokra van szüksége, hogy a bajt csírájában elfojtsák, s a mi még a társadalom számára megmenthető, kellő időben orvosolva legyen. — De hát mit látunk, mit tapasztalunk a bajokkal szemben? Azt, hogy az erre hivatott orvosok a bajokat tétlenül nézik; a mindjobban elmérgesedő sebeket nem gyógyítják, hanem szép csendesen visszavonulnak, suttognak, mosolyognak, alkalomadtán a beteget meglátogatják, becézgetik, szóval minden jót kívánnak neki — csak nem orvosolják. Menjünk csak tovább; beteg társadalmunk kebelében levő jogi testületek, egyletek stb. talán egészségesek? Oh dehogy, amilyen beteg a társadalom, épp oly betegek szülöttei is, mert a társadalmon élősködő bacillusok, az egyesületekre is rátapadtak, tehát rágják, marják, alapjában felforgatják s maholnap már annyira kivetkőznek formájukból, épségükből, hogy hírmondóul csak hangzatos szép címük marad épségben.« b) Városunk fejlesztése érdekében című cikkben „dr. B. B." az alábbiakat írta: »Evszazadok mulasztásait részben csak a somogyszobi-balatonszentgyörgyi vasút kiépítése pótolta, ami városunk fejlődésére, kiépülésére döntő befolyást gyakorolt.« ...»Nálunk is beteljesedett, hogy a város mináig arra épül, amerre a vasút van. Nem is olyan régen ezelőtt még 10 évvel javában korcsolyáztak ott, ahol ma építkeznek. A mai vasúti utca azelőtt berek és vízállás volt.« »A legutóbbi időben megnyitották a János utcát, mely még nedvesebb mint az előbbi. Legfőbb ideje, hogy e városrész szárazzá tételéről gondoskodjunk. A közegészség érdekében is követeljük, hogy a városrész szárazzá tétele végett a hatóság minél előbb intézkedjék, míg a nedvesség következtében valami járvány ki nem üt.« c) Ledőlt bálványok című cikkben az alábbiak olvashatók: »A vallási bálványimádás megszűnt ugyan, de helyette fellépett a társadalmi, a modern bálványimádás. Lássunk néhány példát. A városi ügyeket nem a képviselőtestület, hanem a takarékpénztár intézte. Itt volt megállapítva, hogy a képviselőtestület hogyan fog határozni. Megtették még azt a törvénytelenséget is, hogy maga a takarékpénztár, mint jogi személy census alapján lett tagja a képviselőtestületnek, ami ellen senki sem mert felszólalni.« d) Több világosságot címmel a »Darazs« jeligéjű glosszaíró pedig az alábbiaknak adott hangot: »Miert vannak sűrűn lámpák az utcákon? Ezt a községi lámpagyújtogató sem tudná megmondani. Ő azt hiszi azért vannak, hogy azt a petróleumot, ami neki van adva el kell égetni. Igaza is van, de oly kevés az, hogy matematika kell az elosztásához, hogy pedig könnyebb legyen a dolog, beleönti a községi bíró háza, a szolgabíróság s a Ligeti-utca két sarkán lévő lámpába. Megesett, hogy a kórház előtti lámpába már nem került. Hát ez nem baj, azért az utas mehet, a beteg nyöghet. A külső utcákban azonban nem kell lámpát gyújtani. Tisztességes ember este arra ne járjon, mert kitöri a lábát, vagy a nyakát s valamelyik árokba halva fekszik másnap.« Forrás: Marczali 1901. január 27., február 10., május 12., szeptember 26-i számaiból.