Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850—1944)

A fogyó népességű települések térképére tekintve azonnal szembetűnő, hogy a dombóvár-kaposvár-nagykanizsai országút által kettévágott megye déli részében fekszik a szóban forgó települések 65,3 %-a, az északi részben pedig 45 község. (34,7%). Az előbbi területen — különösképp — a Zselicség, a Dráva és a Rinya mente, valamint a Kanizsa vonzáskörzetéhez tartozó csurgói járás érdekeltsége volt a legjelentősebb, míg a megye északi felében pedig a szűk határú irtásfalvak részesedése a legjelentősebb, a volt igali járás és a marcali járás területén. A népességnövekedés, illetve fogyás kérdésének a lezárásaként még csak egyetlen következtetésnek a körvonalazására vállalkoztunk. Megállapíthattuk ugyanis, hogy a 16 ezrelékes természetes szaporodás mellett — 1960-ra — a kiszámított népességnek: 390 820-ra kellett volna emelkednie a megyében. Ha ezzel az adattal szembeállítjuk az 1960-as esztendő 343 961-es tényszámát, azonnal megállapítható, hogy a megye népességének az eszmei csökkenése — a József-kori népszámlálás idejétől eltelt 175 esztendő alatt 46859, — némileg kerekítve — 50 000 fő volt. A fentiekben kirajzolódó kedvezőtlen népesedési arányban már nemcsak az előnytelen korösszetétel játszott nagy szerepet a megyében, hanem az átlagos gyermekszám alacsony volta (egyke-egyse!), a kedvezőtlen születésszámok alakulása, s a szülőképes korú nők termékenységének a csökkenése és a művi vetélések számának a kedvezőtlen alakulása is. A megyei népesség tényleges szaporodásának, illetve fogyásának több mint másfélszázados áttekintése után, közelebbről is megvizsgáltuk az 1869-1910 közötti négy évtizednek — most már az egész megyére vonatkozó — népesedési adatait is. A népszámlálás A megye népes- A növekedés esztendeje ségének száma %-ban 1869 287 555 100 % 1880 307 448 6,9% 1890 326 835 13,6% 1900 344 194 19,6% 1910 365 961 27,3% A megelőző népszámlálás adataihoz viszonyítva a tényleges szaporodás aránya az első évtizedben 6,9%,.a másodikban 6,3%, a harmadikban 5,3%, a negyedikben pedig újra 6,3% volt. A népességszaporulat a századfordulóig tartó 3 évtized alatt: 1869-1900 között 19,6%-os volt, a megye 307 településének ekkor még csak 20,1%-ában, azaz 62 községben fogyott a lakosság száma ténylegesen az 1869-es esztendőhöz viszonyítva. E fogyó népességű községek a barcsi járás területén (25-ből 6) Darány. Drávatamási, Komlósd, Lakócsa, Drávaszentes és Visonta; a csurgói járás területén (29-ből 1) Alsók; az igali járásban (34-ből 4) Aszaló, Büssü, Döröcske és Kazsok; a kaposvári járásban (50-ből 11) Bodrog, Csombárd, Gálosfa, Hajmás, Kaposkeresztúr, Kisasszond, Kiskeresztúr, Patca, Szentbenedek, Taszár, Töröcske; a lengyeltóti járásban (26-ból 5) Edde, Látrány, Túr, Orda. Varjaskér; a marcali járásban (38-ból 6) Bize, Csákány, Nemeskisfalud, Pusztakovácsi, Simonyi, Vörs; a nagyatádi járásban (30-ból 6) Bodvica, Csököly, Hosszúfalu, Kisbajom, Kiskovácsi, Kutas; a szigetvári járásban (44-ből 13) Drávafok, Kisdobsza, Kistamási, Magyarlukafa, Magyarújfalu, Markóc, Nagy-