Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850—1944)

Forrás: Roboz István deposituma (1863-1913.) Irodalom: Kanyar József: Jókai Somogyi kapcsolatai. Somogyi Néplap, 1954. május 5. 195. 1890. március 30. Korabeli sajtótudósítás a dél-somogyi mezőgazdasági munkásság nyomoráról Az alábbi sajtóközlemény jól mutatja: miképpen találta meg az utat a szigetvári ipari munkásság a földmunkásság problémáihoz. íme, a cikk német nyelvből történt fordításban: »Szigetvar. — Bámulatba ejtő, hogy az egész Magyarországon uralkodó ínség láttán az uralkodó osztály elnyomó lakájai odamerészkednek, hogy a társadalmi nyomor létét tagadják és »külföldi szocialistákéról beszélnek, akik a »szerencses« (boldog) magyar lakosságot felheccelik. Különösen a mi vidékünkön a lakosság szüksége majdnem elviselhetetlen, (Besonders in unserer Gegend ist die Nothlage der Bevölkerung fast unerträglich.) A kisiparos nyomorban van és ugyancsak nyomorban van a néhány holdas földmíves (törpebirtokos) is. Ugyancsak embertelen a mezőgazdasági munkásság nyomora is. Gyakran három csaláá lakik egy szobában, (Sie wohnen oft zu drei Familien in einem Zimmer.) Egy ilyen »lakás«-ban, amelyben három csaláá lakik, találtam az egyik sarokban egy nagybeteg nőt, egy másik sarokban feküdt egy halott, egy sarokban állott egy sparhed. Ahol a beteg és a halott feküdt, főztek és ettek. Ehhez még egy csomó gyerek, mindez egy szobában! (In einer solchen »Wohnung« die von drei Familien bewohnt wird, fand ich in dem einem Winkel eine Schwerkranke, in einem zweiten Winkel lag ein Todter, in einem Winkel stand der Kochherd. Im selben Räume, wo die Schwerkranke und der Todte lag, wurde auch gekocht und gegessen. Dazu eine Schaar Kinder, alles im selben Zimmer!) E szerencsétlenek táplálkozása káposztából és répából, paszulyból (babból) és krumpliból áll, de még ebből is hiányt szenvednek. A mezőgazdasági munkások munkaiáeje reggel 3 órától este 10-ig tart. (Die Nahrung dieser Unglücklichen besteht aus Kraut und Rüben, Fisolen (Bohnen) und Erdäpfeln und selbst daran leiden sie noch Mengel. Die Arbeitszeit der landwirtschaftlichen Arbeiter währt von 3 Uhr Morgen bis 10 Uhr Abends.»...« Und doch warten auch diese Leute auf ihren Messias.«) ...»Az ember nem csoáálkozhatik azon, hogy ilyen körülmények között az ember elállatiasoáik. Mégis ezek az emberek is várnak az ő Messiásukra. Sürgős szüksége van annak, hogy az együttérzést tuáatosítsuk ezekkel az emberekkel. « Tárgyaljunk arról, hogy az ipari és az agrárproletáriátust kiragadjuk az elposványosodásból.« Forrás: Arbeiter Wochen Chronik. 1890. márc. 30.