Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)
VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850—1944)
vétke által betegült meg. Ha a cseléd betegsége a gazda vétkéből következnék, ez annak ápolásán és gyógyításán kívül netaláni kárpótlásával is köteles. Mindennemű saját vétke által megbetegült cseléd, cselédkönyve, előbbi elbocsájtó levele visszaadása mellett — szolgálata ez eddigi bére iránti számtétel s kielégítése után — azonnal elbocsájtható. Saját vétke nélkül beteggé lett cseléd bizonyos idő eltelte után, szintén a fentebbi mód szerint elbocsájtható: ha az egy évre szegődött 4 hétnél, — rövidebb időre fogadott pedig szolgálati idejéhez képest 7 vagy 3 napnál tovább betegeskedik; megjegyezvén e helyett, hogy a most kitett 3 nap, csupán egy hónapra szegődöttekre értendő. A most leírt cselédekkel, ha vagyontalanok, úgy kell bánni, mint más szolgálati viszonyban nem álló szegény betegekkel; mihez képest erről a helyi hatóság idejében értesítendő. A gazda a beteget saját házánál elláthatja, de valamely nyilvános intézetbe, vagy más helyre is vitetheti, ha ez a beteg veszélye nélkül lehetséges. 17. §. A szolgálati szerződés kölcsönös egyetértés mellett mindenkor felbontható. A gazda halála által pedig csak annyiban szűnik meg, mennyiben azt az örökösök folytatni nem akarnák; de ezen esetben az elmenő cselédnek, ha szerződése egy évre volt kötve, bérét és élelmét három hóra, különben pedig a fentebbi osztályzat szerint 7, vagy 3 napra megtéríteni kötelesek. Ha pedig a cselédnek már a megholt felmondott volt, akkor ezt a kártérítés csak azon csekélyebb időre illetendi, meddig a szerződvénynek még tartani kellett volna. Ezen határozvány oly esetben is érvényes, hol a gazdaság: vétel-, csere-, bérlet vagy egyéb szerződésnél fogva más személyre száll. 18. §. Mennyiben világosan meg nem állapíttatik, hogy a szolgálati szerződvény a kikötött időn túl nem folytatandó, úgy a szerződvény megszüntetését a jövőre nézve az egyik félnek felmondása eszközli. A felmondásnak egész évi szolgálatoknál a szolgálati idő eltelte előtt, mindenkor március l-jén, különben pedig 14, vagy 7 nappal a fenti osztályzathoz képest kell történni. 19. §. A gazda a cselédet felmondás nélkül is tüstént elbocsájthatja: 1) Ha a cseléd azon szolgálat teljesítésére, melyre felfogadtatott bármi oknál fogva teljesen használhatatlan. 2) Ha a szolgálati kötelességét durván megsérti, akár engedetlenség, akár akaratosság által. 3) Ha gazdáját, vagy hozzátartozóit, vagy a cselédi felügyelőt, erőszakos tettekkel, mocskolódó szitkos szavakkal, vagy becsületsérő rágalmakkal megbántja; cselédtársait a gazda vagy egymás ellen felbujtja, a házi békét konokul felzavarni törekedik. 4) Ha lopás, csalás vagy sikkasztás bűnébe esik, ha cselédtársait ilyenekre bíztatja, sőt ezekre társainál tudva, gazdájának be nem jelenti. 5) Ha dacára az előre bocsájtott intésnek, tűzzel és világgal vigyázatlanul bánik: rábízott lábos jószágot rossz gondviselet által romlani hagyja, vagy bántalmazza; gazdája tulajdonát konokság, pajkosság, vagy hanyagolás által megrontja. 6) Ha gazdája rovására, annak tudta nélkül pénzt, vagy árukat kölcsönöz, vagy adósságot csinál. 7) Ha három napnál hosszabb fogságba tétetik. 8) Ha részegeskedésre, játékra, kicsapongásokra, szóval erkölcstelenségre vetemül. 9) Ha gazdája engedelme nélkül éjszakán át kimarad, vagy idegeneket hálásra befogad. 10) Ha önhibája által ragályos, vagy undort gerjesztő betegségbe esik. 11) Ha gazda vétke nélkül négy hétnél, illetőleg 7 vagy 3 napnál tovább betegeskedik. 12) Ha a gazda engedelme nélkül eltávozik, s 24 órán túl elmarad. 13.) Ha a női cseléd terhességbe esik, bár a terhesség maga általában ezt szolgálata elhagyására nem jogosítja fel.Ez esetben a cseléd csak elbocsájtása időpontjáig követelheti bérét. 20. §. A cseléd szolgálatát időelőtt, felmondás nélkül elhagyhatja: 1) Ha a szolgálatot egészsége rontása nélkül továbbfolytatni nem képes; — a terhesség általában, mint fentebb már érintve volt — ide nem értetődvén.