Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850—1944)

hétköznapok szegénységét takarva — velencei karneválhoz hasonlóan ringtak a pécsi császári vadászezred zenekarának és Bizi Ferkó cigánybandájának muzsikájára a fényes megyebálon, vette kezdetét a somogyi újság százados története. A megye legrégibb sajtótermékének első füzete Somogy megyei Hivatalos Tudósítások 1849. címmel Pécsett a Lyceumi Nyomdában jelent meg, amelynek bevezető kiáltványát „Magyar-országi Népeimhez!" címmel 1848. szeptember 2-án írta alá a Schönbrunnban V. Ferdinánd. A kiáltvány utolsó bekezdése így hangzott: „Támaszkodva Magyarország és a kapcsolt részek népeinek hűségére, bizton reménylem, hogy királyuk szavában inkább bizandnak, mint a lázítók és békezavarók felszólításaiban, hogy törvényes hatóságaiknak engedelmeskedendnek, a személy és vagyonbeli bátorság elleni minden megtámadásoktól tartózkodandnak, és felszólítom őket, hogy az Ország tartós megnyugtatására, az alkotmányos rend helyreállítására és fentartására czélzó intézkedéseimet nyugottan várják el.". Roboz István lapalapító-szerkesztő kétszeri kérelmére a főtárnokmester 1865. október 6-án engedélyezte a Somogy megjelenését. Csaknem félesztendő telt el a lap első példányának 1866. március 6-án, kedden Kaposvárott történt megjelenéséig. Nemrég került levéltárunkba annak a szerződésnek az eredeti példánya, amelyet Roboz István felelős szerkesztő és kiadó laptulajdonos 1866. január 6-án kötött Bittermann Ede könyvnyomda-tulajdonossal a lap előállítására. A szerződés az előfizetések és a hirdetések díjainak összegét megosztotta a szerződő felek között, »vagyis a bejött összegeknek a fele a szerkesztőt, fele pedig a lap kiállítóját illette«, amelyet minden hét szombatján osztottak szét egymás között. A szerződés a szerkesztőnek előírta a lap »szellemi tekintetben való ellátását, az írók lap mellé való beszerzését«, a levelezők foglalkoztatását, valamint a második korrektúra elvégzését. A nyomdatulajdonosnak pedig a lap heti egyszeri kiállítását kellett biztosítania megfelelő papírral, betűkkel és festékkel, szakképzett és az első korrektúrát is elvégző személyzettel. A hetilapot — jóllehet a megye címét viselte fejlécén — dunántúli illetékességgel kívánta megjelentetni a szerkesztője. így a SOMOGY lényegében sohasem volt politikai hetilap, inkább »társadalmi közlönykent« hirdette Pannóniában a »humanizmus igeit« az éles politikai viták helyett. A szépirodalom, a művészet, a politika, a kereskedelem és a »gazdaszat« köréből merítő vegyes tartalmú hetilap a Somogy megyei Takarékpénztár, a Kaposvári Segélyegylet és a Dalárda hivatalos közlönyként jelent meg. A lapot, annak kedvező indulása után 1867-ben már Dunántúl akkori »Mekkajaban«: Nagykanizsán kellett nyomatni. A kaposvári nyomdász: Bittermann Ede ugyanis elköltözött a városból és nyomdájának csak a romjait hagyta hátra azzal a kevés személyzettel, amely már képtelen volt továbbra a hetilap »kellő csin és jó betűkkeli kiállítására.« így az 1867. december 18-án, már Fischel Fülöp gyorssajtóján jelent meg Nagykanizsán. (Az elmaradt kaposvári nyomdai állapotokra jellemzően a megyei rabokkal dolgoztató Knézovicsén kívül más nyomda nem volt a városban. Amikor Bittermann elhagyta a megye székhelyét Hágelman Károly könyvkereskedő folyamodott a hatóságokhoz egy új nyomda felállításának engedélyezéséért.) A lap népszerűsége egyre növekedvén — az egyes példányszámokat sokszor kellett utánnyomatni —, jóllehet előfizetője csak 72 volt Kaposvárott a posta