Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850—1944)

1853-1865. Az úrbéri rendezések Somogyban A parasztságnak a legfontosabb termelőeszközzel: a földdel való ellátottságát alapvetően befolyásolták az 1848 előtti, illetve — zömében — az ezutáni esztendőkben foganatosított úrbérrendezési eljárások. Az eljárásnál az egyik fő kérdés a paraszti, illetve az urasági föld mennyiségének és minőségének a meghatározása volt, a másik pedig a kétféle jellegű földbirtok elkülönítése, illetve tagosítása. A birtoknagyság meghatározása könnyebb feladat volt, hiszen az 1853. március 2-i császári nyílt parancs — bár a telepítvényes falvak és a dézsmás szőlők megváltásának kérdését elintézetlenül hagyta hátra —, a paraszti birtokok zömét jelentő telki, irtás s maradványföldek, illetve a közös erdő- és legelői haszonvételek ügyét egyértelműen elintézte. Nagyobb viták csak az 1848 előtti bizonytalan területszámítás (osztályozott holdak) és az újonnan bevezetett 1600 •-öles holdak közötti arányosítások kapcsán, illetve a volt úrbéresek járandóságának kimérése körül keletkeztek, különösképp akkor, ha a rendezések során megváltoztatták a határ hagyományos szerkezetét, más szóval, ha a tagosításra is sor került. Az okszerű gazdálkodáshoz feltétlenül hasznos tagosítás szükségességét a nagybirtokosok is csak az 50-es évek végén kezdték megérteni, az osztrák hatóságokkal amúgy is ösztönösen szemben álló parasztság azonban már a kezdetben is gyanakodva szemlélte az eseményeket. A bizalmatlanság csak tovább fokozódott, különösképp akkor, amikor az eljárások során kellemetlen tapasztalatokat is szereztek. Az alábbi pár soros németnyelvű jelentés ilyen visszaélésekre vet fényt: Pusztakovácsiban 500, Nagygombán 150, Szilben 305 holddal károsították meg a volt úrbéreseket: »So wurden bei der Commasation der Puszta Kovácsi im Vergleich zur Catastral-Vermesserung um 500 Joch zu wenig vermessen, in der Edelgemeinde Nagy-Gomba (Somogy) 150 Joch, in Szill (Öedenburger Distrikt) 305 Joch, usw.« És, hogy ezek a visszaélések mennyire nem csak lokális jelenségek voltak, mutatja az alábbi táblázat is, amely szerint a felvett 287 község közül 113-ban per útján kellett tisztázni az úrbéri ügyeket. A táblázat összehasonlításának alapjául az szolgált, hogy az eljárások mikor és milyen módon végződtek? Igy tehát nincsenek kimutatva az 1848 előtt lezárt perek, ha az érintett helységben 1848 után perújrafelvétel történt. A részletezett 287 helység közül nem sikerült Töröcske és Poklosi besorolása, ezenkívül 10 másik falut, mivel a per 1873-ra még nem fejeződött be, csak summásan tüntettük fel.