Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850—1944)

Akadémia, a Kisfaludy Társaság, a magyar és német irodalom képviselői, országos intézetek, iskolák, céhek küldöttségei, ügyvédi, orvosi, mérnöki, gazdatisztikar, stb., a nép oly tömegesen, mintha naptárának vörös betűiből hirdetett ünnepén egyházába, imára menne, felemelkedve annak tudatára, hogy most annak hamvait áldja meg főtisztelendő Székács úrnak ércbevésésre érdemes szónoklata, ki a nemzetiségnek egyik leghatalmasabb támaszát, az irodalmat, a nyelvet szolgálta. Még eszünkben vannak az órák, midőn a szobor virággal lett behintve, s a »Romlasnak indult hajdan erős magyar« óda szerzőjének halála után adta meg az emlékezet azt, amit az élet tőle megtagadott. A határt nem ismerő lelkesedés — B. Eötvös József, Somssich Pál s többeknek harsány éljenekkel koszorúzott beszedei«... »a nemzet papjai beszéltek s a nép hallgatott, tanult, lelkesedett. « Forrás: Somogy 1866. évf. 168. 1861. november 2. »Nemsokara megjön Kossuth és Garibaldi« A kaposvári katonai állomásparancsnokság jelentése az országos hadifőparancsnoksághoz a nép között folyó forradalmi agitációról: »A kaposvári csendőrszakasz egyik járőre Gadány helységben megtudta, hogy ott okt. 21-én egy idegen jelent meg,

1 aki összehívta a lakosokat és kitartásra buzdította őket, mert nemsokára megjön Kossuth és Garibaldi. Azt is mondotta, hogy Vas, Sopron és Zala megyének már sok községében tartott hasonló beszédet. Az érdekelt csendőrparancsnokságokhoz értesítés ment ennek az emisszáriusnak a kézrekerítése végett, ő a maga részéről a marcali, a nagybajomi és nagyatádi katonai állomásparancsnokságokat értesítette. « Források: OL. Német nyelvű másolat. - Htt. ein. 1861. IV. H. 10489. 1.) 1905-ben is, mint Nagy Sándor asztalossegéd a hácsi temetőben. Közli: Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849-1867. Bp. 1959. 169. 1864. Az elpusztult somogyi betyárcsárdák Mérey Károly somogyi főispán (őfelsége arany kulcsos híve, a pápai Szent Gergely-rend középkeresztes vitéze) 1864. március 19-én rendelte el főszolgabíróinak, hogy a betyárt rejtő drávai füzesekben, a berki nádasokban, a zselici