Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)
III. A magyar középkor Somogy vármegyéje (V—XVI. század)
A bejött idegen lovagok közül Kézai krónikája szerint az első Fanbergi Tibold, a Tibold nemzetség őse volt, azé a nemzetségé, amelynek legkorábbi nyomai Somogyba vezetnek. Utána Kézai a Svéviából (Svábföldről) bevándorolt Hunt és Paznan testvéreket említette, majd a Ják nemzetség fejét Wasurburci Vezelin comest, a somogysági Koppány herceg megölőjét. Lényegében a Bécsi Képes Krónika (Chronicon pictum Vindobonense) is ezt örökítette meg lapjain: »Generatio Vecelini de Alamania venientis. Ascendit quoque de Bavaria Vecellinus, videlicet de Wazunburg, qui cum sancto Stephano in Symigio Cupan ducem interfecit, capitaneus enim exercitus exstitit illo die. Ex istis Jak nascitur principium et origo.« Szent Istvánnak Koppány elleni küzdelmét a pannonhalmi alapítólevél is »inter Teutonicos et Hungaros« között vívott harcként említi. A Bécsi Képes Krónika a harc leírását így örökítette meg lapjain: Pugna santi regis Stephani contra Cupan ducem. Sanctus autem rex Stephanus iam pridem in adolescentia sua contra Cupan ducem fortém et potentem gessit bellum gloriosum. Erat autem Cupan filius Calvi Zyrind, qui etiam vivente Geycha duce, patre sancti Stephani regis, ducatum tenebat; mortuo autem Geycha duce, Cupan voluit matrem sanctum Stephanum occidere ducatumque eius sue subdere potestati. Hie fuerat dux Symigiensis. Sanctus autem Stephanus convocatis proceribus suis per interventum beatissimi Martini confessoris divine misericordie implovarit auxilium. Postmodum vero congregato exercitu perrexit obviam hosti suo, et ad amnem Goron primitus accintus est gladio, ibique ad custodiam corporalis salutis sue duos principes, Hunt et Paznan. constituit; totius autem exercitus sui prineipem et ductorem Vencellinum hospitem, Alamanum genere, prefecit. Conmissio itaque prelio, inter utrumque diu et fortiter est dimicantum, sed divine miserationis auxilio beatus Stephanus dux gloriosam obtinuit victoriam. In eodem autem prelio Vencellinus comes interfecit Cupan ducem et largissimis beneficiis a beato Stephano tunc duce remuneratus est. prelio, inter utrumque diu et fortiter est dimicatum, sed divine Ipsum vero Cupan beatus Stephanus in quattuor partes fecit mactari: primam partem misit in portam Strigoniensem, secundam in Vesprimiensem, tertiam in Iauriensem, quartam autem in Erdelw. Beatus enim Stephanus dux votum, quod tunc voverat, Deo fideliter reddidit, nam Universum populum in provincia Cupan ducis degentem décimas liberó rum, frugum ac pecorum suorum cenobio sancti Martini dare perpetuo iure decrevit. Predictus autem Vencellinus genuit Radi, Radi vero genuit Misca, Misca vero genuit Cupan et Martinum.« Koppány leveretése után — mint olvashattuk — a somogyi tartomány tizede is a pannonhalmiaké lett a somogysági pogányság megtérítése fejében. A Somogy ellenes panasz hangja magából az adományozó oklevélből sem hiányozhatott: »... cum civilis belli ruina urgeret, volente comitatu quodam nomine Sümigiensi paterna me sede repellere.« Bár később Szent István Somogyot a veszprémi egyházmegyébe kebelezte be, kezdetben azonban az egyházi joghatóság Pannonhalmát illette meg a tizeddel együtt. Az 1101-ben vagy 1102-ben készült pannonhalmi alapítólevél interpolált másolata szerint ettől kezdve századokon keresztül folyt a harc a somogyvári apátság és Pannonhalma között a tizedszedés jogáért. A sokszor elmérgesedő harcba nemegyszer a pápáknak is bele kellett avatkozniuk, mint tette ezt — többek között — III.Ince 1204.szept. 14-én és IX. Gergely 1227. szept. 16-án. A pápai ítéletek végül is Pannonhalmát véglegesen meghagyták a tizedek birtokában, míg a Somogy megyei plébániák püspöki joghatóságát Veszprém hatáskörébe utalták. Források és irodalom: Györffy György: A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Kortársak, krónikások híradásai. Bp. 1958.
