Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

III. A magyar középkor Somogy vármegyéje (V—XVI. század)

tették. A keleti mocsaras öböl mögött pedig magasabb dombok húzódnak, amelyek erdőségeken kívül akár a szőlőkultúrát is lehetővé teszik. Kultúrnövények. Mindössze három nemzetséget sikerült kimutatni a vörsi temető anyagából. Ezek közül egyetlen gabonát (Triticum sp.), valamint két rostadó növényt. Ez utóbbiak közül a Linum sp., valamint a Gossypium sp. szerepel. A gyapot azonban feltétlenül importárunak tekintendő. Tehát mint termesztett növény, csak a len és a búza jöhet számításba. Természetesen a két faj ismerete nem azt jelenti, hogy csak ennyit termesztettek. A rómaiak egész sor helyben ismeretlen növényt hoztak be, amelyek közül néhánynak folytonossága napjainkig lemérhető (például szilva).« Forrás: Füzes F. Miklós fenti tanulmánya a Veszprém megyei Múzeumok Közleményei 1963. évi (1.) számában jelent meg. 333—334. o. 9. IX—XI. század A honfoglalás és az államalapítás korszaka Alsó-Pannóniában a hatalmukat vesztő és elszlávosodott avarok után, a földvárakba és az erdőségekbe húzódó s a keresztségét felvett szlávság a gyarmatosító frank birodalommal vívott párharcában alulmaradt, s véglegesen átadta helyét a magyar államalapítás korában — a fiad-kérpusztai XI. századi feltárt temető leletei által is igazolt — a földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó, s a Somogyban tanyát verő, honfoglaló magyarság Koppány törzsének, amely közvetlenül a Balaton délnyugati részén telepedett le. A fejedelmi nemzetség egyik ágának, Géza fejedelem rokonának: Koppánynak vagy Kupa vezérnek a birtokai Somogyban feküdtek. (Szerénd, Szerén, Szőrén, Koppány). Vára és székhelye Somogyvár volt. E tájon élte le életét az a keménykötésű pogány magyar, aki nem akarta az ősi pogány hitet az új vallással, a nyugati világ keresztyénségével felcserélni. Koppány az ősi magyar életforma ellenségének tekintette — harcos nemzetségével együtt — az új vallást terjesztő papokat és főként azokat az idegen lovagokat, akik Németországból, Olaszországból és Csehországból jöttek hazánkba. A fejedelmi nemzetségen belül tehát Koppány volt a régi rend és a hagyományos szokások képviselőjeként István király legerősebb ellenzéke, aki nemcsak a pogány szokásokhoz és vallásokhoz, hanem a hatalomhoz és a függetlenséghez is büszkén ragaszkodva, a királyi udvarban egyre nagyobb befolyásra szert tevő idegenekkel szemben a király megöletésével az egész birodalmat hatalma alá akarta vonni. A somogysági erdők, mocsarak és bozótok jó védelmet nyújtottak csapatai számára. Ainikor seregei a Balatont megkerülve a bakonyi és a veszprémi uradalmakban pusztítottak István hadait, amelynek katonái a pannonhalmi bencés monostor névadójának: Szent Mártonnak a nevével indultak harcba, akkor a hazánkba bejött idegen lovagok közül a lázadó somogysági herceget Wasurburci Vezelin (Vecelin) Veszprémben megölte. Szétnegyedelt holttestét intő jelként küldte szét István az országba a pogány és csak külszínből megkeresztelt renitens lázadók megfélemlítésére, s Somogy vára István kezébe került. Az államalapítás műve csak a pogány lázadások legyőzésével válhatott teljessé és befejezetté. így alakult ki a feudális osztályuralmat biztosító apparátus: a feudális magyar állam.