Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VI. Somogy az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc idején (1848—1849)

Az isten igaz — ő az igaz ügyet nem hagyhatja el, hisz' egy nemzet vív századokig tartott rabsága után elnyomói ellen, s az idők elmúltak, mellyekben egy nemzet szellemét, árulók s zsoldos csoportok által leigázni lehetett. Kaposvárott, Május 2-án 1849. Forrás: Kiállítási iratok gyűjteménye. 1848—49. Noszlopy Gáspár Somogy Megyei Kormány-Biztos.« 143. 1849. május 7. Noszlopy bevonulása, a népfelkelés és a tisztújítás Somogyban Kacskovics Ágoston kaposvári uradalmi főügyész jelentése a herceg Eszterházy uradalom ozorai kerületének dombóvári főtisztnökségéhez Noszlopy Gáspár kormánybiztos Kaposvárra érkezéséről, a népfelkelés szervezéséről és a megyei tisztújításról: »Tekintetes Kerületi Főtisztnök úr! Különösen tisztelt drága jó Uram! Rendkívüli körülmények között vegye szívesen rendkívüli gyors jelentésemet azokról, melyek Somogy megyében ismét egy új életet előidéztek. Noszlopy Gáspár kormánybiztos úr élet és halálveszedelmek közt megyénkbe — a népfelkelést s egyéb intézkedéseket rendelendő — megérkezvén, annak ostromállapotára annyira hatott, hogy a múlt április hó 29-én Kaposvárott létezett katonaság — mielőtt a felkelt nép ide érkezett volna —, innét eltávozott és útját egyenesen Belovár fele vette. Czindery László királyi biztos úr a reá nehezedett veszélyt még előbb vévén észre, már április 24-én tudósítást küldött az általa kinevezett tisztviselőknek, hogy az április 26. napjára kitűzött gazdálkodó választmány tagjai, valamint ugyanazon hó 30. napjára összehívott törvényszéki bírák eloszoljanak, mert az előtte tudva levő körülmények nem engedik az összejövetelét. Ezen tudósítás következtében április 26-ra megrendelt tisztviselők és választmányi tagok Kaposvárról legnagyobb zavarok közt eltávozván, a nép között pediglen azon hír, hogy a császári katonák már Pest-Budáról is eltávoztak, bátorságot ébresztvén fel, először is a közkatonákat itatták és azokkal a tisztek előtt Kossuthot éljeneztették, azután a népfelkelésről nyíltan beszélgetvén, őket feszült állapotba is helyeztette úgy, hogy április 27-én és 28-án szüntelen induló készenlétben állottak, míg 29-én csakugyan el is távoztak. Április 30-án Noszlopy kormánybiztos úr Kaposvárra a felkelt néppel megérkezvén, minthogy a katonaságot itt nem találta, a népet a városhatár környékébe elrendelte. Minthogy pedig az úgynevezett Cser erdőt és a jutái allét (:fákkal övezett út:) legalkalmasabbnak találta és az idő kevéssé hűvös és esős volt, tüzelés végett a fák levágása is megtérítés fejében nékiek megengedtetett. A károk erdőmester által megbecsültettek és Kormánybiztos úrnak a becsülevél bemutattatott, ki is a megtérítést megajánlotta. A nép másnapra hazabocsáttatott, a nemzetőrök azonban egész megyében újra rendbe szedettek, sőt mivel azon tudósítás érkezett volna, hogy Jellasics tábora Tolnából Baranyába érkezett, a népfelkelés ismét és újra egrendeltetett, sőt miután a Kormánybiztos úr a tisztújítást mai napra már előlegesen megrendelte volna, az igali