Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VI. Somogy az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc idején (1848—1849)

A bán és tábornokai észrevették, hogy a hajón nincs sárga-fekete lobogó, hanem csak magyar háromszín. Hogy mehessen Jellasich ilyen helyre? Hogy mehessen Magyarország harmadik zászlós ura Magyarország állami lobogója alá? Megtagadta a hajóra menetelt. Gróf Zichy visszament a »Kisfaludy«-ra. A nádorispán tanácskozott kísérőivel. Elhatározta, hogy a király megbízását eredeti példányban átküldi a bánhoz s újra ismétli a meghívást. Gróf Zichy megint a parthoz evezett. Ez volt a második felvonás. A bán megnézte a levelet s rajta a király nevét. Elnevette magát s mutatta a levelet tisztjeinek. — Mit adok én a király ezen aláírására? Igaza volt. Hiszen az ő tábori irattárában különb aláírásai voltak a császárnak. S a császár aláírása nem különb-e, mint a királyé. S aztán az ő levelein Latour aláírása is ott van, de a nádorispánén nincs. — Menjek-e? — kérdezi tisztjeitől. — Ne, semmi esetre se! Tisztjei egyhangúlag szintén nevetve feleltek a kérdésre. Gróf Zichy, mielőtt vissza indult, ezt a megjegyzést tette: Ö fensége a főherczeg még becsületszavát is hajlandó adni, hogy Exczellencziádnak semmi bántódása nem lesz. A bán tovább mosolygott, s azt felelte: A hajó gépe erősebb, mint a becsületszó! ... Kinek a becsületszavára gondolt ő? Mert nem mindegy ám az: ki adja a becsületszót? ... De az is igaz, hogy itt politika készült, a politikában pedig nincs a becsületszónak harmincz lóereje. Bécsben elhatározták, hogy egy országot el kell tiporni, egy nemzetnek vérét kell venni. Magyarország, magyar nemzet: pusztolnod kell. A végrehajtó: Jellasich bán. Zsebjében a parancsolat. O annak engedelmeskedik! ... Jól tudja azt Jellasich, hogy őt a nádorispán nem teszi fogollyá s a hajógép őt nem hurcolja Balaton-Füredre. Jól tudta ő, micsoda levelet kapott a nádorispán Bécsből. Miért félt volna? Neki csak az adott gondot, hogy a hajón magyarok is vannak. S lehetetlen volt, hogy eszébe ne jusson, hátha a magyarok nem színpadi játékot űznek s vele az árulóval könnyedén elbánnak? Ezért nem akart a hajóra menni. ... Hát Jellasich mit csinált ezután? Jött előre jó kedvvel, bőséggel. Katonái nyújtották neki a bőséget rablott eleségből. A cséplés és szüret javában folyt vidékünkön, volt mit harácsolni. Szent Mihály napján már ott volt Lepsényben és Mezőszentgyörgyön egész seregével. Előőrsei már Székesfehérvár felé száguldoztak.«