Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VI. Somogy az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc idején (1848—1849)

emberé: a megyében Nagybajom — mint láttuk — a földesurakkal a földért vívott küzdelemben igen jelentős szerepet játszott. Az illetékes szolgabíró augusztus 21-én a történtekről az alábbi jelentést készítette: »Folyo hó 7-én sárdi vásár alkalmakor a Bajom felüli bejárásnál a cédulaváltó helyen kívül számos bajomi emberek a szomszéd csökli, jákói és kiskovácsiakkal öszvecsoportozva marháikat egy falkába verték és a nagy tömeget erőszakosan behajtani akarták. De mivel az odarendelt tiszt és több hajdúk a behajtást elállották nékiek, a behajtás nem sikerült. Ekkor Laki József nagybajomi nemzetőri első káplár (akinek talán nem lesz felesleges itt megemlítenem, hogy a legközelebbi rendezés alkalmával éppen a sárdi uraság kegyelemből fél telket adott) egy falka marhát maga elejbe fogván, minden ellenállás dacára az őrökön keresztül tört, a tisztet illetlen szavakkal szidalmazván. És az ő példájára többiek is erőszakosan keresztül hajtottak. A zaj nagy lett, a nép öszvecsoportozott, borzasztó káromkodások harsogtak mindenfelül. A tiszt pandúrokat hitt segítségül, kiknek az erőszakoskodók Istenüket, Krisztusukat káromolták s kutyáknak nevezték s rajtok szinte erőszakosan keresztül törtek. Egyedül Bersenyi eskütt úrnak és az őrmester közbejöttének tulajdonítható, hogy vérengzés, vagy emberhalál nem történt. Bersenyi eskütt úr a zavargókat szép szóval s oktatással csillapítani akarván, éppen egy lábadi emberrel beszélt, amidőn Vajda József nagybajomi lakos a lábadi emberhez így szólt: Tegye kend fel a sapkáját, ne süvegelje kend az esküttet, egyenlő most minden ember, s ezzel tovább ment. Utóbb a pandúrok a zavargók közül csakugyan kettőt elfogtak s elejbém kísérni akarták. Mit látván Vajda József, a tömegnek kiáltotta: Micsoda hitvány emberek kentek, hogy négy-öt pandúr kezébül ezt a két embert nem tudják kivenni. Erre a népcsoport a pandúroknak rohant és a két embert erőszakosan kezeikből kivették. Az elfogottak, mint utóbb kinyomoztam, Mátés György és Hetesi Mihály kiskovácsi lakosok voltak. Magam éppen ekkor érvén a hely színére, a rosszabb következések kikerülése tekintetébül a pandúrokat minden további erő használataiul letiltottam. Eskütt társommal és az őrmesterrel a többi erőszakoskodókat jó módjával kitanulni akarván, több esmérős bajomi embereket megkérdeztünk, de egynek se tudhattuk meg a nevét, azt részint eltitkolták, részint más álnévvel cserélték fel. És egy a tömeg közül azt felelte őrmesteremnek: Itt nem parancsol a kend főbírája. És többen ismét kiáltozták: Nem azért voltunk a Drávára, hogy többé helypénzt fizessünk! Szakács János jákói és Zsebi János csököli lakosok pedig azt kiáltozták többek hallatára, hogy kiprédikálta a csokonyai pap, hogy több helypénzt nem kell fizetni. Látván eképpen, hogy nemcsak a zavargók neveit kitanulni nem lehet, hanem mindinkább botrányosabb kifejezések történtek, a tovább nyomozódással is fennhagyattam. Végre eljutott a zaj a mesteremberekhez is, kik közül némelyek szinte lázongani kezdettek, de ezek, becsületükre legyen mondva, néhány hozzájuk intézett jó szóra hajulván, a rendre visszatértek. Hanem bekövetkezvén a vásár eloszlása, újra ismét a bajomi út felé a nép öszvecsoportozott, kik legtöbbnyire bajomiak voltak. A marhákat ismét falkára verték és akkor Laki Ferenc bajomi lakos levetvén a vásárálláson cifra szűrét, többeknek marháit elejbe fogta és egy vas fokost kezében magasra emelve borzasztó káromkodások közt a hajdúknak és félreálló pandúroknak hegyikbe hajtotta a marhákat, kiáltozván a pandúroknak: Félre előlem kutyák... a pandúros istenteket, majd a jövő vásárkor nem álltok itt, mert kidöntöm a béleteket. Az első falkát kihajtván, háromszor visszament a vásárba, újabb-újabb falkákat hajtott ki. Ez volt a sárdi vásár képe s a lázítók bajomiak voltak, kik közül e három főt lehetett megesmérni. Ezeket el is fogattam s a fogságba kísértettem.« Forrás: OL. Csányi iratok: Megyék levelei. Somogy 48. sz. Közli: Ember Győző: Magyar parasztmozgalmak 1848-ban. Bp. 1949.