Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

II. Somogyság az őskőkortól a római birodalom bukásáig (I.e. őskőkortól — i.u. V. század elejéig)

kisebb ezüst kelta-barbár pénz, négy változatot mutatva, azok közül háromfélének fejet ábrázoló előlapja, a negyediknek hátlapján lévő lovas alakja beleillik egy-egy pénzverőducz lapjába vésett mélyedésbe. Ez a tény tanúságot tehet arról, hogy a kelta telepeinken forgalomban lévő pénzek legnagyobb része hazai pénzverdékben vagy pénzöntő műhelyekben készültek. Erre vall még azon körülmény is, hogy a pénzverőbe illő, előkerült kelta-barbár ezüst pénzek mind kopott példányok, tehát használatban levő pénzek voltak, nem közvetlen a verdéből kikerült új példányok.« »... A pénzverő-műhely egyszersmind öntő-műhely is volt, ahol bronzékszerek készültek, kovácsműhely, mely ellátta a telep őslakóit fegyverekkel, házi eszközökkel, kijavította a kicsorbult, használhatatlanná vált felszereléseket. Sőt bronztrébeléssel is foglalkoztak a műhelyben, ezt igazolja a felszerelések között lelt néhány trébelő-eszköz, úgyszintén az ott kiásott vaskallantyús nagyobb bronzüst.« r908-ban pedig az alábbiakat közölte Darnay: »Kutatas közben még két érdekes és tanulságos felfedezést tettem, melyről külön meg kell emlékeznem, melyek mindkét irányban megerősítik eddigi feltevéseimet. Az egyik az, hogy a szalacskai őstelepen nem szakadt meg az őskori élet folytatólagossága a kő- és bronzkoron át a vaskor végső szakáig. Sőt az őskor minden szakában a szalacskai őstelep nyüzsgő élet tanúja volt. Az újabb kutatások még arról is meggyőztek, hogy a feltárt kelta pénzverő- és öntőműhely csak folytatása ugyané helyen állt bronzkori öntő műhelynek. Erről tanúskodik e terület mélyebb rétegében lelt bronzkori tompa véső öntőmintája is. A másik érdekes jelenség megerősítette azon feltevésemet, hogy a szalacskai őskori műhelyben, nemcsak a már előkészített ezüst- és rézfémet dolgozták fel, hanem fémkohászattal is foglalkoztak. Jóllehet eddig még nem sikerült az őskori igényeknek megfelelő kohó nyomait sem felfedezni, de a fémkohászat jelenségének tanúiként kell tekintenem, hogy olyan kőszegény területen, mint Szálacska vidéke, éppen az öntőműhely helyén nagyobb mennyiségben találtatnak ökölnyi nagyságtól a dió nagyságáig olyan fémdús kőzetek, mint a »Galenit« és »Chalcopyrit«, mely tudvalevőleg hazánkban leginkább Selmecz, Nagybánya, Radna és Felsőbánya területén fordulnak elő.« Az ásatások nagy értékű leleteit Darnay a sümegi múzeumba szállította, ahonnan — a második világháború utolsó hónapjaiban — Németországba akarták azokat szállítani. Először Keszthelyre kerültek a világhírű leletek, azután Zalaegerszegre, majd szállítás közben légitámadás következtében összeolvadva, teljesen megsemmisültek. Már csak jelentéktelen töredékük található a Magyar Nemzeti Múzeumban, és a Kaposvári Rippl-Rónai Múzeumban. Forrás: Darnay K. : Kelta pénzverő- és öntőmühely Szalacskán (Somogy megve) Archaeologiai Értesítő 1906. évf. 410-433 o., 1908. évf. 137-148 old. Irodalom: Darnay adataira támaszkodva Maráz Borbála: Adatok a Közép-Duna medencei fémmegmunkálás történetéhez. Somogyi Szemle 1966. 1. sz. 7. Időszámítástól — i. u. V. század eleje Tricciana (Ságvár), a jelentős római kori város Pannóniában Megyénk lelőhelyei közül Ságvárnak kiemelkedő jelentősége van. A község felett emelkedő löszdomb (Likas-, vagy Lyukas-domb) Horhos-dűlői része