Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VI. Somogy az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc idején (1848—1849)

erős helység, az urasági birtokot megtámadta. Komlósd, Újnép hasonlóképpen cselekedett, melyeknél ugyan a tisztviselő intézkedése neműképp csendet hozott elő, de annak állandóságához nincs bizalom. Hedrehely és Aracs, Dobsza, Jákó ugyanily erőszakos foglalásért most van vizsgálat alatt. Tisztelettel kérem Méltóságodat, hogy a rögtön bíróságot kihirdetni és a közbátorság védelmére fegyveres erőt iderendelni méltóztassék.« Forrás: OL. Az 1848/49-i belügyminisztériumi levéltár 13/1848. sz. Közli: Ember Győző: A magyar parasztmozgalmak 1848-ban. Bp. 1949. 124. 1848. május 1. »Europanak művelt népei közé emelkedtünk« A kiélesedő parasztmozgalmak ellenére a megye nemessége úgy érezte — s részben joggal is —, hogy mindent megtett a feudális rendszer, a Bécsből irányított abszolutizmus megdöntésére. Ez az elégedettség tükröződik a megye 1847/48-i országgyűlésre küldött két követének (a nagybirtokos Inkey Zsigmondnak s a szegény, radikális kisnemes: Madarász Lászlónak, 1849 debreceni rendőrminiszterének) 1848. máj. 1-én kelt zárójelentésének alább idézett részletéből: »Tekintetes Vármegye Közönsége! Tisztelt Polgár Gyűlés! Országunknak 5 hónapig tartott gyűlése április 11-én lőn berekesztve. Maga a felséges magyar király jött el osztrák lakásából hozzánk Posonyba, tulajdon aláírásával szentesíteni törvényeinket, melyekben az új időknek európai győzelme monda ítéletet nálunk is a hűbérségből eredt helyzet vénsége felett — s bár pillanatnyi volt is a szerencse a legelső magyar embert, magyar földön, magyar szívvel idvezelhetni, megmérhetetlen becsű még is azon kincs, melyet a magyar birodalom 15 millió polgárának — alig 30 napok alatt — megszerezni, e megyének mi voltunk küldöttei — kiszámíthatatlan értékű azon kincs, melyet a magyar Haza összes milliói között Somogy vármegye majd harmadfélszázezer népének is hazahozni mi lettünk szerencsések. Kevés napoknak óriási, egy pár lépése mind azon nagyság, mellyel ezen 1848-i törvényhozás e szerencsés korszaknak áldásteli jövendőjét, önmagának, a szeretett Hazának kezeibe adta vissza, midőn negyedfélszázad viharos küzdéseinek minden óhajtásait egyszerre hozta teljesülésbe az időnek kibontakozott hatalma s amely váratlanul — oly nagyszerűen — ugyanis, valamint a múlt évszakoknak sok türelemmel építgetett sérelmi sánczait, úgy ezen országgyűlés első 4 hónapjának fárasztó munkálatait s feszített vívásait is egyszerre lépte át az utolsó 1 hónap, melynek európai lelke Magyarországot nemcsak a polgárosoáás egyik tényezőjévé, áe némi tekintetben kiválasztottává is emelte, mert nemcsak a nemzetet lealázott politikai rabság bilincseinek szétzúzásán önkormányzásra emelkedve, Európa hatalmainak sorába lépett a Magyar Status, nemcsak gyarmati zsibbaáásból szabadulva ön kezeibe vette jövendő nagyságának és boldogságának kulcsát, de magokban törtek szét a nép millióit sok százaáok óta sorvasztó hűbériségnek gyűlölt láncai, egyszerre tűntek el a szabadságot sértő sok szabadságok, a jogot bántó sok jogok, az igazságot kijátszó kiváltságok, és a kedves